|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Varga János Hárs Viktor Pribil György Hajmann Béla Földes László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mikor odaérsz már este lesz
A környék ilyenkor barátságosabbnak látszik
A nyugdíjas rendőrezredes távcsövével fürkészi a járdát
És jegyzetel
Ám a feljelentés egyelőre szünetel
Minden megváltozott őt kivéve
Mindenki hoz magával valamit
Van aki szerencsét van aki szerelmet
Van aki zenét van aki bánatot
És abban bízik hogy majd itt hagyja
A pletykás pufók büfés vigyorában őszinte az öröm
És a sör sem drága
Trágár viccek pufognak nem szól értük senki
Belép a terembe áthalad az emberek között
Beleszippant a levegőbe
Megérzi átveszi a régóta oly ismerős szagot
Az emberek illatának a cigaretták füstjének
A várakozás kellemes feszültségének keverékét
Kinéz mosolya mögül
Mintha a város fölött nem lennének csillagok
Mindannyian leszálltak a földre
A sárga villamos elhozta őket ebbe a füstös terembe
3oo pár cipő topog a padlón
Annyi mindenre alkalmas a blues
Hallgathatod bárhol
Klubban kocsmában
Autóban ágyban
A világot utálhatod
Keress egy jó bluest
Játszd el vagy hallgasd meg
Segíteni fog
Erre való
Ez az őrült évtizedek óta minden héten megpróbálja
Látod hogyan pöffeszkedik mikor alázatos
Mikor dühöng kéjeleg szenved zokog
Vicsorog vigyorog
Ezer év kínja a torkában nyöszörög
Mellében még ezeré dübörög
Forgatja kidülledt szemeit
Feltépi lángoló ereit
Felejt és téveszt
Altat és ébreszt
Gyilkol és éleszt
A csavargás a csalódás a szerelem a taps a születés a halál
Mind megőrjít vagy megváltoztat
Csak a művészet térít meg
Csak a blues téríti magához
Régi énje eltűnik a mélyben
Annyian és mind a legjobbak elmentek
Így hamarosan kiürül a város
Olyan lesz mint egy kifosztott múzeum
Mégse zárjuk be a kaput engedjünk be akárkit
Nem kontárok vagyunk
Bizonytalan kódorgók
Fáradt önfeladók
Amit elvégeztünk látszik a városon
Nem kérdőjelezheti meg senki
Ne foglalkozz azzal másoknak mit jelent amit csinálsz
És mit jelentesz te önmagad
De ha valaki rád köszön az utcán
A te zenéden nőttem fel
Jól eshet bár ne bízd el magad
A múlt sikere nem igazol semmit
Beismered vagy nem csúszol lefelé
Ne felejtsd hogy évtizedekkel ezelőtt miről álmodtál
Csak játszani akartál és még játszol most is
Ez a legtöbb és legyen elég
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
