|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Vlagyimir Szemjonovics Viszockij |
|
Vlagyimir Szemjonovics Viszockij |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | blues-sanzon |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Mikor fogantam meg, nem emlékszem,
Féloldalas az emlékezetem,
Fogantatásom nem volt szeplőtlen,
És ahogy várták, akkor születtem.
Nem harag és kín között kellett jönnöm,
Kilenc hónap, hát kibújni tessék,
Nekem anyám méhe volt első börtön,
És nincs ott semmilyen érdekesség.
Köszönöm nektek, ti szentek,
Hogy akkor köptetek egyet,
És csak rálegyintettetek,
Mikor szüleim úgy döntöttek,
Igenis, megfogannak engem,
Azokban a teljesen érthetetlen,
És szinte túlélhetetlen,
Mesebeli időkben.
Óriási ítéleteket
Sóztak a fegyencekre,
Jövőjükre még többet annál,
De hát él még az én bandám! (Ezt is túléli az én bandám!)
Gyertek fürge gondolatok, gyertek!
Szavak, mondatok, Hívjátok a Múltam.
Először harmincnyolc pompás
Rendeletére végre kiszabadultam.
Csak tudnám, ki tökölt ilyen sokat?
Revansot vennék a gazemberen!
Egy sikátor végén, páros szám alatt,
Megszülettem és túléltem koromat.
A falon túl, a falon túl, ott,
Túl a vékony válaszfalon,
Vodkácskával csintalankodott,
Egy-két szomjas szomszédasszony.
Éltünk nehéz egyenlőségben,
Egyfolyosós volt a módszer,
És a harmincnyolc lakásnak,
Egy vécét adott a rendszer.
Ugyanúgy vacogott a fogunk,
Nem segített az usánka,
És mindig pontosan tudtuk,
Mennyit ér egy kopejkácska!
A szomszédasszonyt nem zavarta a sziréna,
Még anyám is megszokta,
S én, a hároméves ebadta,
Köptem a légvédelmi riadókra.
Nem mind áldás, ami fentről jön,
Hát oltottuk a gyújtóbombákat,
Segítség a frontnak! Fogtam vödröm,
És homokot hordtam meg téglákat.
Kérdik a nőt: Hol a fiad?
Az enyém eltűnt nyomtalanul,
Kiszjka, mi egy család vagyunk,
Nemcsak a tieid ülnek ártatlanul.
Elszöktem a pelenkáktól,
Mégsem feledtek el,
Koraszülöttnek csúfoltak engem,
Besúgók között nőttem fel.
Nincs több elsötétítés,
Mégis félünk, mert hosszú a foglyok sora,
Apáink, bátyáink hazatértek,
Idegen, vagy saját otthonokba.
Zina néni pongyolácskája,
Csupa kígyó, csupa sárkány
Megérkezett a Popov papa,
S vele az a sok hadizsákmány.
Trófeát ad Ausztria, Japán,
Hadisarcot Németország,
A mi hazánkból Batyuföld lett,
Zsáksziget meg Bőröndország.
Körülnéztek, összemelegedtek,
Berúgtak, aztán kijózanodtak,
Sírtak, akikhez visszajöttek,
És zokogtak az árván maradottak.
Vityka papája a metrót ásta,
Kérdeztük, minek? Csak nevetett,
A folyosónak a fal a vége,
De az alagút mindig a fényre vezet.
Az apáknak megvan maguk útja,
Ami pedig minket illet,
Éles szemmel és önállósulva
Látni kezdtük: milyen az élet.
Az apja próféciájára
Vityka meg a haverja nem figyelt,
A mi folyosónkról egyenesen
A börtönfolyosóra ment,
Ő mindig nagy ellenkező volt,
De ha megszorítod, sírva esdekel,
Végigvonult a folyosón és
És a falnál végezte, ahogy kell.
A pincében és az alagsorban
Vérre menően vitatkoztak,
És a bölcsödétől fölfelé
A fiúk a tankok alá kívánkoztak.
Nem kaptak még egy golyót sem,
De a műhelyben becsapták az őröket,
Esztelenség, mégis megtették,
Reszelőkből gyártottak tőröket.
A kor és a hely kitanította
A taknyos, béna fegyenceket,
És a hadifogoly németekkel
Kenyérért cseréltek késeket.
Voltak ilyen idők, ilyen pincék,
Volt, hogy az árakat lejjebb vitték,
Csatornák hordták a szennyet
Oda, ahová kellett.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
