|
|
|
| Előadó: | Awful |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kuris Tamás Vaszil Erik |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Awful
Néha nem látom a fényt, és elfogy a remény
néha elég egy sor is, máskor kevés egy regény
Néha nem számít a pénz csak az aki szeret
hiába vannak ezren ha pont ő nincs veled
Az a helyzet néha, unom már az egészet
lehet tényleg jobb annak aki seggrészeg
vagy akinek nincs ki mind a 4 kerék
bár hiába forog néha semmi sem elég
Nem is értem néha, mért nem hagynak békén?!
én csak ülök és nem állok a szakadék szélén
Néha meg semmihez nincsen kedvem
és utálom ha olyankor csesztetnek engem
Néha meg rosszul vagyok de nem tudom mitől
úgy fekszek le aludni mint egy fa ami kidől
Lehet bármilyen jó, néha nem tetszik semmi
jelentéktelen dolog is tudja a kedvem szegni
Refrén
Néha elég ha túléled a napot
az élet majd oszt neked egy új lapot
Becsüld a kicsit és kapod a nagyot
megtörténik veled csak akkor ha hagyod
Awful
Néha azt hiszed hogy vége, és összedől a világ
pedig pont emiatt lesz majd az életed simább
Nem számít mit mondanak, csak az amit tesznek
a vadállatok néha a tenyeredből esznek
Feltennék mindent néha 1 napra
de elfog majd jönni ennek is a napja
Néha ordibálok azzal akit szeretek
de te választottad magadnak ezt a veszett gyereket
Néha változik minden, pillanatok alatt
és elbukik az is aki a csúcs felé halad
Rohan az idő, el sem hiszed milyen gyorsan
tegnap még csajod ma meg azt sem tudod hol van
Néha a barátod elárul téged
belerohansz a falba hiába nyomod a féket
A változás szele lassan mindenkit elér
elfújja mellőled azt is aki testvér
Refrén
Néha elég ha túléled a napot
az élet majd oszt neked egy új lapot
Becsüld a kicsit és kapod a nagyot
megtörténik veled csak akkor ha hagyod
Rico
Néha megtelik a tököm a sok hétköznapi trével
mikor én vagyok a flaszter és az élet rajtam breakel
Néha vissza mennék emiatt sok évvel
és az IC helyett nem élném az életem csak hévvel
Néha betenném a szívem a mellkasodba
mert gyerek fejjel nem volt ennyi probléma de ma sok van
Néha másoknak se segít a szó a sokkban
de segítek hogy mellém állhass testvér és ne a sorba
Néha semmi se kéne neked csak a család
én rózsát adnék neked, tudom meguntad már a csalánt
Te még cipő nélkül tapicskolsz a pocsolyában
nem tudhatják vacsorára hogyan hat a kacsa rád
Néha bocsánatért pacsit sem kapsz cserébe
szerintem is szükség lenne végre már a cserére
hogy kicseréljünk egy gazdagot egy cselédre
én veled vagyok, leszarom hogy porcelán vagy cserép e
Refrén
Néha elég ha túléled a napot
az élet majd oszt neked egy új lapot
Becsüld a kicsit és kapod a nagyot
megtörténik veled csak akkor ha hagyod
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
