|
|
|
| Előadó: | Csut |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Csut
Túl mélyen voltam tudod 6 lábbal a föld alatt
az utálat vett körül, melytől minden sebem fölszakadt
Törd magad azon, hogy utáld te is önmagad
majd ha elvágják a torkom akkor a hangom helyén csönd marad
Nem oldódok semmitől, folyton arra gondolok hogy:
körbevesznek köcsögök meg álszent hamis mosolyok
Ugrál a gyűlölet és szerinted ez egy átok?
de én más utat nem látok, nekem szükségem van rátok! (pfej)
Tapasztald meg mit takar az élet napos oldala
ahol felnőttél már és végre mélyen néztél magadba
Nem szarják le mit mondasz, neked minden szavad isszák
a leírt sorok betűnként a lelked tisztítják
Én sakkoztam az élettel, de mattot kaptam rögtön
ezért el kellet tűnnöm, hogy aztán vissza kelljen jönnöm
Átbasztam már magam de nem éreztem a fájdalmat
naiv voltam, gyenge ígéretekkel áltattam
Ok nélkül támadtak, a penge élén táncolok
hogy a faszba lehetnék ugyan az ha rajtad végre átlátok?
Gyűlölöd ha szeretlek, te szereted ha gyűlölhetsz
a bizonytalanság démonjai a kezdetektől üldöznek
Az ambícióm kiújult, add vissza az adagom
helyetted inkább a rappat, kellett volna maradnom
A sok szart nekem is vissza kellett kapnom
de ami velem született az velem kell meghaljon...
Anna
Hátra hagyva, minden bűnöm
Semmit nem kell, tovább tűrnöm
Elfeledve, elhantolva
nézek vissza...önmagamra
Black
Felbomlott harmónia, démonoktól szállt testek
az elmúlás fényében szenvedő emberi lelkek
Üdvöz légy Mária, nem vagyok Dália
mitől mások jók lesznek
Egy vászon, melyre téged festenek
ami pár év múlva elkopik, elfelejtenek..
Ilyen az élet is, ahol is fénybe keltenek
de egy idő után megunnak, mindenki eltemet!
Egy homokóra amit hiába fordítasz már meg
rájössz hogy erre egy egész élet rámegy
Nem lehetsz mindig jó, hiába van helyén a szíved
mert amiért te vérzel sosem lehet a tied (soha)
Kényszer, mire bele mész kényszerből
semmit nem látsz a pénzedből, mond meg: érsz ebből?
(Kérsz még ebből?) mire rájössz majd egyszer
de addigra már a kereszt másik végén fekszel
Anna
Hátra hagyva, minden bűnöm
Semmit nem kell, tovább tűrnöm
Elfeledve, elhantolva
nézek vissza...önmagamra
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
