|
|
|
verze 1.
Erőre kaptam gyere nézd meg
hogy rántom le az egész rapet a pokolba végleg
Viszek magammal mindenkit aki utál tesó
isten véled, nem lesz senki kivétel
nem hagyom hogy szembe köpjetek utolsó férgek.
Túl nagy volt a csend a házam körül, de nem érdekel
nem adtam ki zenét, de látom így sem értetek el
Az meg kit érdekel, hogy ti mit értek el?
hitetlen emberek a hátam mögül ítélnek el
Sokan nem hittek bennem, azóta átkoznak
irigy kutyák vagytok mind, köpök a szátokba
A nevem temettétek mégis visszatértem
vissza húz a lélek nincsen mitől félnem, tiszta vérem
Tisztán látok át rajtatok, ti semmit mondó sztárok
semmit nem hallok belőletek pedig mozog a szátok
Amiért megdolgoztam azért soha nem fogtok
addig csiszoljátok magatok amíg elkoptok
Refrén
Minden sorom penge éles
nektek ki-ki-ki-ki-kill
Pont leszarom köztetek ki-ki-ki nem bír
amikor beszélni kell megfagy a szó mi-mi-mi
Szakít a szektor, ez RTM stil a ki-ki-ki-kill
verze 2.
Hazug szavak hagyják el a szátokat..nevettek rajta
amíg én felfelé megyek ti hulltok a szarba
A cél előtt még visszanézek rátok
olyan messze álltok nem hallom ha éppen kiabáltok
Tolom a bringát, intek nektek most viszlát
ki hátam mögött köpköd annak sosem küldök peace-t már
A szavam diktál, hajtom itt a sok birkát
a kifarsult barátok miatt írok fekete listát
Ördögnek neveznek de ti kibaszott bábok
kötélen lógtok, irányítva vagytok csak nem látod
Mögöttem hasztalan évek, előttem jövőkép
ha dobtam volna a zenét hidd el a földbe feküdnék
RTM szektor, New Line, ez oldschool
a tárral betöltve elindulhat a véres bosszú
Az utam hosszú, de tudom hol a határom
ha kedvem tartaná az egész raped haza vágom
Refrén
Minden sorom penge éles
nektek ki-ki-ki-ki-kill
Pont leszarom köztetek ki-ki-ki nem bír
amikor beszélni kell megfagy a szó mi-mi-mi
Szakít a szektor, ez RTM stil a ki-ki-ki-kill
verze 3.
Minden dalomban magamat adom
ahogyan siklik a szavam az ütemeken át vezet át
a szövegem élesebb mint a beretvád
újratöltve a táram szórom belétek faszfejek a berettát
Nincsen béke, nem teszem fel a kezem
nem teszem le a mikeot amíg dobog a szívem
Teszem amit tennem kell, repülök a beateken át
még nem fogott vissza semmi nincs előttem akadály
Tudom nem tetszik a pofám, de hát ez ilyen
amíg ti döcögtök mögöttem, én száguldok a sínen
Tudom csak zavar hogy az RTM a színem
és a mocskos pofám miatt utálnak ennyien
Vállat vonok rá hogy neked nem tetszek
és most elveszem a kedved azzal hogy mögöttem lesztek
A nevem Dee eN tessék itt a szarom, nesztek
én sosem adom fel mert én soha nem vesztek
Refrén
Minden sorom penge éles
nektek ki-ki-ki-ki-kill
Pont leszarom köztetek ki-ki-ki nem bír
amikor beszélni kell megfagy a szó mi-mi-mi
Szakít a szektor, ez RTM stil a ki-ki-ki-kill
Az est beharangozója így szólt
A magyar alternatív zene egyik legsokszínűbb alakjaként megjárta a Quimbyt, A Hiperkarmát, a Kispál és a Borzt, a Balaton együttest, és a mai napig énekel a Budapest Bárban. A konzervatóriumba és a Zeneműre is járt, és bár nem végezte el egyiket sem, mégis országos hírnévre tett szert. Most pedig hozzánk is ellátogat!
De hogy ki is ő?
Frenk adatlapját és dalszövegeit itt találod.
Ő Torma Gábor, ismertebb nevén Frenk. A dunaújvárosi születésű zenész a legnagyobb magyar alter zenekarok után mára saját produkcióját helyezi a középpontba. Játszik zongorán, szintetizátoron, gitáron és dobon is, valamint saját szövegeit is ő írja. Egy ilyen multitálentum élete remek alapanyag lesz állandó vendégeinknek, a Momentán Társulatnak is, akik az énekes Péterfy Borival való beszélgetése során szokásához híven a sarokpontokat jeleníti majd meg impro formájában.
Ezután pedig Frenk természetesen a húrokba csap és egy akusztikus koncert keretein belül eljátssza új valamint klasszikus dalait is.
Műsorvezető: Péterfy Bori
Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
TUDÓSÍTÁS
Frenk, azaz Torma Gábor ikonikus és megkerülhetetlen alakja a magyar alternatív zenei vérkeringésnek. A fentebb felsorolt zenekarokat megjárt zenész ma már saját neve alatt alkot és amellett, hogy több nagylemeze is megjelent – a legutóbbi 2022 októberében Abszolút szabadon címmel, tele politikai és társadalomkritikai gondolatokkal. Természetesen a Frenkre jellemző melankólia sötét, mégis csillogó csomagoló-papírjába burkolva.
Melankólia. Képtelen vagyok felidézni olyan pillanatot, amikor mosolyogni láttam volna a Frenket. Valamiféle apatikus némaságot véltem inkább felfedezni rajta, akárhányszor láttam – többnyire más előadók koncertjén –, és ezért is figyeltem fel a Hajógyár és az A38 hajó közös szervezésében megvalósult beszélgetős estre. Végre lehetőségem lesz hallgatni, ahogyan mesél. Magáról, az alkotói folyamatról, a gyakran Salvador Dali-ra, olykor Lugosi Béla Drakulájára hajazó külső mögé rejtőző emberről, Torma Gáborról. Kemény drog-ról, Nagyvárosi éjszakákról, a Meztelen szemekkel szemlélt világának nézeteiről és hogy Vissza a föld alá vajon ki vágyik?
Idéztem a szerzeményeinek címeit, s miközben emlékeztetőül átfutottam a tracklistákat, s nézegettem a borítókat, reméltem, hogy portré-beszélgetés során választ kapok a sokakat érdeklő kérdésekre:
Vajon milyen ember igazából Frenk?
Milyen Frenk viszonya a saját szexualitásával, amelynek vetületei oly’ sokszor megjelennek a dalaiban?
Miért erősít rá ennyire a szürreális külsőre, viselkedésre és mentalitásra? Önsorsrontó és/vagy kiváló előadóművész-színész, aki a színpadon cirkuszt ad a népnek?
Mindig kívülálló volt és ez vezetett el azokhoz a dalszövegekhez, amelyeket napjainkban ír?
Miért nem fejezte be a konzervatóriumot és hogyan jutott el a jazztől a ma általa képviselt stílusig, amely a mainstream-be biztosan nem, de az underground-ba is nehezen illeszthető be?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben az estére készülve.
Péterfy Bori jelenség. Frenkkel a színpadon ülve, a moderátor szerepében pedig – ahogyan énekesnőként és színésznőként is kiváló. Olyasvalaki kérdezte ezen az estén a főszereplőt, aki ismeri a hazai zenei szcénát, annak minden napsugaras és árnyékos oldalával együtt. Értő szavakkal és attitűddel közelített tehát Frenkhez is.
Minden ellen lázadj, de legfőképpen önmagad ellen
- vallja Frenk.
Gyerekkorától magázza őt a családja.
Amikor a gyerekkoráról mesél, mintha zavarban lenne. Heves kézmozdulatokkal mesél arról, hogy már három évesen vezényelt a babakocsiban. És egészen korán eldöntötte, hogy zenész lesz. Ezzel együtt - ahogyan ő fogalmaz - soha nem volt rendszerkompatibilis, nem fogadta be őt igazán egyetlen közösség sem. Most sem illeszkedik egyetlen hazai zenei platform koncepciójába sem, de ezen felületek kínálatáról is megvan a véleménye. Amikor konzervatóriumba járt, akkor is rendszeresen botrányokba keveredett, lázadt a világ és önmaga ellen is. (Megivott az iskola aulájában egy üveg piát pusztán fogadásból és dohányzott a tanárok előtt, csak hogy bosszantsa őket.)
Ezzel együtt tény, hogy már kilenc éves korában három hangszeren játszott. (Máig a lemezei minden hangszerét - a fúvósok kivételével - ő maga játssza fel.)
Melankólia? Ahogyan gesztikulált, sztorizott, ahogyan élt a színpadon, abban nyoma sem volt búbánatnak. De tartom, hogy alig mosolygott. Végtelenül érdekes történeteket mesélt nagyon-nagyon szórakoztató formában svéd fehér éjszakákról, drogmámoros cateringről és a Robert Plant-tel való találkozásáról.
Frenk annyira élvezetesen adja elő az élete történetét, hogy stand-up komédista is lehetne. Sikere lenne. Nem politizál nyíltan és a dalaival sem akar megmondó-emberré válni. Azt vallja, hogy a művészet és főként a zene nagyon sokrétű. Az új lemeze kinyilatkoztatás, de hozzáteszi, hogy a következő nem lesz az. Mert a művészetnek és az alkotói folyamatnak nem az a célja, hogy kifejezze a politikai témájú gondolatokat. Frenket ez nem érdekli. Nem akar hazugságban élni és a hazugságot bevonzani.
Nem kaptam ugyan, választ minden kérdésemre, de az este minden bizonytalan várakozásomat felülmúlta. Frenknek - ahogyan Péterfy Bori fogalmaz - nem ott lenne a helye, ahol most van. Sokkal magasabban, elismertebben kellene jelen lennie a zenei életben. Nem csak a hazaiban.
Zenéje és szövegei mellett Frenk lényének rajongójává válni nagyon könnyű. Magával ragadó este volt.
- Az igazság az számomra, amit én gondolok, de senkinek nem akarom megmondani, hogy mit tegyen. A lényeg az alkotás maga - mondta Frenk.
A beszélgetést időnként megszakította a Momentán Társulat intermezzója, amely Frenk életére reflektált, a művésszel történtek fiktív verzióját adták elő. Közepesen viccesen.
S természetesen Frenk minikoncerttel zárta az estét.
Fotók: Zeneszöveg.hu
