|
|
|
| Előadó: | Vazul Vére Rockopera |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Vörösmarti Imre |
|
Vörösmarti Imre |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Történelmi Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
Ha kivágod a fát
Elszárad a lomb, a levél
Ez az ág.
Még tart a gyökér
De haldoklik a törzs,
Elvetél a virág.
Ha gyenge a tűz
Ellobban könnyen a
Szélben a láng.
Bátor a kéz
Ami lendül, mikor már
Nem él az oroszlán.
Ha kínoz a vágy
Ha hív, ne várj
Sötétből mi szólít, nem
Fény, csak árny.
Bárhová űz az önkény
Hogy rossz sorba állj
Nem hazád
Úgy terjed a bűz
Ahogy rúgnak, kik féltek
Ítéltek, hiénák,
A Föld, ami szült
Adjon erőt, mert az út
Ami kell
A víz a tiéd
Tisztítson meg, mert ez
Úr aki felel
A Levegő, ami ér
Tartson magasban a szél
Mindig csak fel.
A tűz, amíg ég
Égessen, forrjon a vér
Ne engedjen el
Mit ér a vér
Mi saját magát törli el
Hatalomért.
Mennyit ért az a szív
Az ősök szavából, csak
Kín amit ígér.
Ha kínoz a vágy
Ha hív, ne várj.
Sötétből mi szólít.
Nem fény, csak árny.
A földhöz szegez
A csonka szárny
Ne a porba csússz.
Az égen szállj.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
