|
|
|
| Előadó: | Funktasztikus |
|---|---|
| Album: | Tartsd lent! |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 3:14 |
| Szövegírók: |
Csató Adorján |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tiszta udvarok, rendes házak,
a magány és a bánat lesznek a csendes társak.
Dörög az ég vagy csak szekrényeket tologat?
Bicegek, hegyeket cipelek, viccelve oltogat mondhatom...
Mikor a gyors éttermi dolgozó kitűzőjén a nevemet olvasom
-Jó napot!
-Helló!
Elhallkulnak a harangok,
hamuszürkék a verebek és piszkosak a galambok.
Ott állok hátul az árnyék takarásában,
a boldogság utca minden lakásában.
Kulcslyukakon át fújom el a gyertya lángot,
kulcslyukakon át láthatod a valóságot.
Félszemmel a halandóságot, a vérszagú mélabút,
metamorfózis: a jó a rossz és a csúf.
Nem élhetünk igazságot hazudva,
közös bennünk, hogy nem bízunk magunkban.
Halkan trombitál az Isten a háztetőn,
egyszer találkozunk az örök vadászmezőn.
Felettünk a viharfelhő, tornádóból szellő,
megőszül, mire felnő, nem látja a fától az erdőt.
Az erdőtől a lejtőt, a lejtőtől a fertőt.
Ha az égbolt alatt egy padon hátradől,
halkan trombitál az Isten a háztetőn.
Úgy a Mennyekben, ahogy a szennyben,
a magasságosnak még a szeme se rebben,
akit ma szeretsz, ki tudja hol lesz holnap?
Mint egy csonkig égett cigarettavéget eldobnak.
Feldobnak, akikben megbízol,
csíkokban esik a hó, az utcákat felszívod,
Lám-lám a fiatalságukat vissza sirató,
virrasztó molylepkék és tarka pillangók.
Gyilkos tündér, hamis tanmesék,
tragikomédiák, drámák, emberi falfesték.
Szoba, konyha, garzon, olcsó teátrum,
szárnyat bont a kitömött varjú preparátum.
A mennyezetről szállingózik a vakolat
a kávéfőzőn cseppfolyóssá válik a markolat.
Görcsöt kap a mutató ujjad a ravaszon,
a ballagási zakódban fekszel a ravatalodon.
Eltoltad, átkozott szerelem az Övé,
semmi nem tart örökké,
egyszer minden elporlad
zabolátlan ifjúból vénember: a saját véreddel teszel pontot a végére a verssornak.
Halkan trombitál az Isten a háztetőn,
egyszer találkozunk az örök vadászmezőn.
Felettünk a viharfelhő, tornádóból szellő,
megőszül, mire felnő, nem látja a fától az erdőt.
Az erdőtől a lejtőt, a lejtőtől a fertőt.
Ha az égbolt alatt egy padon hátradől,
halkan trombitál az Isten a háztetőn.
A Fonogram-életműdíjas Soltész Rezső az M5 Húrokon írt történelem című műsorában mesélt életéről és karrierjéről. "Ötven éve van jelen a zenei színpadokon, számtalan műfajt kipróbált, és az derült ki, hogy a romantikus dalokkal éri el a legnagyobb sikereit. Az 1981-es Táncdalfesztivál óta pedig azt javasolja mindenkinek, hogy 'Szóljon hangosan az ének'. Az előadó, akiről senki nem tud rosszat mondani. Egykori híres frizurája miatt itthon és a KGST országaiban nők sokasága rajongott érte. A frizura ment, Rezső maradt" - szól az epizód leírása.
Soltész Rezső-dalszövegek itt.
"A 'Húrokon írt történelem' valóban része az életünknek. Megtisztelve érzem magam, hogy részt vehettem a sorozatban, és köszönöm a lehetőséget. Külön köszönöm Lacinak a beszélgetést és Péternek a barátságot! Egy élmény volt veletek..."
- írta Soltész Rezső közösségi oldalán.
A Húrokon írt történelem a magyar beat-pop-rock történelem legendás előadóinak életútinterjú-sorozata. A zenészek pályafutásuk kezdetétől a rendszerváltoztatásig tartó évtizedek társadalmi, politikai, kulturális környezetéről mesélnek, sztoriznak, nevetnek és könnyeznek. Élettörténeteik egy olyan korszakba visznek vissza bennünket, amikor a könnyűzene a lázadás, az őszinte önkifejezés eszköze és egy jobb világ ígérete volt. A művészek beszélgetőpartnere és a sorozat producere Szabó László.
Forrás: fonogram.hu
Fotó: Soltész Rezső Facebook
