|
|
|
Refrén
Állj meg, gyere vissza hozzám
Az első mindig te voltál
Itt nincs, régen mosoly már
Eltűnt a bánat mit okoztál
Degz
Csalódtam, nem benned.. magunkban
Örökké? nem bízhatunk már a saját szavunkban
Hazudtam, mikor azt mondtam, hogy hagyjál
de amikor ki mondtad: "vége", a szemembe meghaltál
Kaptál, tőlem könnyet, meg a szívem darabját
úgy érzem felhalmoztam a világ összes haragját
Küzdök, hogy újra velem legyél
a darab, ami veled maradt mindörökké remél
Remény... amíg van a földön ez lesz szeretet
mert veled terveztem mindent, házasságot, gyereket
Túlságosan naiv voltam... míg a múltat temeted
én azon gondolkodok, bárcsak foghatnám a kezedet
Se veled se nélküled, éld ki minden vágyad
mert ha nem is mondom, ki neked én mindig visszavárlak
Bárcsak, vissza tudnám csinálni a hibáim
mert a régi életem egyre jobban hiányzik..
Refrén
Állj meg, gyere vissza hozzám
Az első mindig te voltál
Itt nincs, régen mosoly már
Eltűnt a bánat mit okoztál
Cserii
Jól indultak a dolgok még a leg elején,
Elszárnyalt a szívem... soha földet nem ért,
Elfogott még engem is az igazi vágy,
olyat adtál nekem ... Mint még soha talán,
ott voltál, hogy ha kelettél nem hagytál soha szenvedni,
tudtam jól, hogy felsegítesz ezért mertem elesni,
Hiányzik az illatod a bőröd tapintása,
a fél mosoly a szádon és a szemed csillogása,
én válaszokat adtam mire kérdésekkel feleltél,
nem hagytál szóhoz jutni szimplán csak meg vetettél,
de amit érzek belül azt nem veheted el,
hiába túl nagy lesz a teher, amit cipelnem kell,
mikor utoljára beszéltünk azt hittem minden rendendben lesz,
mégis olyat mondtál, hogy az ember ilyet nem tervez,
elkapkodott döntés volt mára meg is bántam,
hogy a sötét alagúton át a fényességet láttam,
Refrén
Állj meg, gyere vissza hozzám
Az első mindig te voltál
Itt nincs, régen mosoly már
Eltűnt a bánat mit okoztál
Degz
Szeretlek, és szeretni is foglak
néha voltak viták is de szép idők is voltak
amikor megöleltél nem létezett a bánat
de nincsen már itt te meg én, mert nem vagyok jó nálad
hiányzik az este mikor egymás mellé bújtunk
hiányzik az érintésed meg a közös múltunk..
hiányzik a csókod, a szerelmed, a szavaid
te lettél a múzsám és ezek a te dalaid
beszélgetünk mindennap, de nem úgy már, mint régen
megváltoztam hidd el, ez egy másik énem..
nem tudom már visszahozni azt, akit te szerettél
hozzuk össze újra, nem kell más csak szeressél
nevessél, velem újra mindenen mi történt
gyújtsunk megint lángot, mindent elsöprő örvényt
te meg én az egy és nincsen még egy ilyen
egy szavadba kerülne és az a szó az: igen
Refrén
Állj meg, gyere vissza hozzám
Az első mindig te voltál
Itt nincs, régen mosoly már
Eltűnt a bánat mit okoztál
Cserii
sok szép idő után nekem ez az egész fáj,
hogy külön úton akarsz járni nem tekintve ránk,
az első csókra emlékszel hogy összeforrt a szánk?
nálam szikrát robbantottál.. mára kialudt a láng,
nem mondhatom hogy megbántam mindent amit tettem,
mégis érzem azt hogy megint magam köptem szembe,
féltetelek.... szerettelek...óvtalak a bajtól,
most meg félve nézel rám és újra én vagyok a padlón,
tudjuk miben hibáztunk, és javíthatnánk rajta
az esélyt már a sors párszor a kezünkbe is adta
mégsem éltünk vele csupán hagytuk hogy elússzon
eltévedtünk valahol még a közös úton.
szembe mentünk egymással és nem együtt azt ahogy kell
ezáltal a szerelem pont emiatt hagyott el
ütköztek az érdekek te mást akartál, én is
körbevett a sötétség és elhagyott a fény is
Bridge
Úgy fáj, nem érdekel senki más
De egyikünk sem volt hibás
várj meg, előlem elfutottál
Szerelmünk véget ért tudod már
Refrén
Állj meg, gyere vissza hozzám
Az első mindig te voltál
Itt nincs, régen mosoly már
Eltűnt a bánat mit okoztál
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
