|
|
|
Egyedül, magaban élek
Egyedül, akárhogy fáj,
Halovány, szomorú
Az arcomra tűző fény...
Egyedül, fél ember lettem,
Egyedül, kevés a jó,
Mégsem bánt, mégis élek,
Csak néha fázom még...
Kettőn közé felhő szállt,
Az örök harmadik,
És nem segített józan ész,
A szív megváltozik...
Néma szemmel átkozott,
Ha szóltam nem felelt,
Ha sírtam, ö csak nevetett,
Egy lányról énekelt...
Elmentem én egy reggel,
Szomorúan, bánat fénnyel,
Ne mondja rám,
Hogy fájó bilincs, a hűség...
Búcsúztam a bútoroktól,
A szemben lévő házfalaktól,
Eljöttem, s minden napom,
Fakó magány...
Ott áll és vár,
Úgy kérte, hogy jöjjek vissza
Bánja már...
Mosolyogtam, ahogy a fák,
Mikor favágó jön,
Érzik a szél, búcsúját...
Egyedül, magaban élek,
Egyedül, akárhogy fáj,
Maradok, ő meg elment,
Az ajtómon kattan a zár...
Lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá lá,
Lá lá-lá-lá-lá, lá-lálá-lá
Lá-lá-lá-lá lá...
Neked már megvan az Animal Cannibals könyve?
