|
|
|
| Előadó: | Dynamic |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1.versszak:
A fájdalom, mi szívemben ül örök, semmi öröm,
beletörődni már nem lehet, az agyam rajtunk pörög.
Minek itt minden, hogyha nem lehet már velem?
egyik felem tőlem távol, baby azt mondtad, hogy szeretsz.
Támadjon fel ezer vihar, ragadja magával,
amit okoztál nekem érzést, de mégis téged várlak.
Minek a pénz, gyere, mondd el, minek a nagy hatalom?
ha nincsen boldogság, vagy neked az egész csak kamu volt?
Minden percet köszönök, minden óra csak emlék,
iszom az italom egy összetépett képnél.
Kevés embert szeretek, de azok közt ott van a neved,
hiába titkolod, tudom, hogy rajtunk jár épp a fejed.
Nem vall rám a depresszió, de mégis megtalált,
hogyha engednéd nekem, szemedbe mondanám.
Veled akarom taposni örökre az utamat,
a kezed fogni, szemed nézni, legyőzni a gondokat.
Refrén:
Nem akarom azt, hogy fájjon már,
nem akarom azt, hogy könnyem lásd.
A szerelem már éget, forrón fáj,
ha tehetném, a csókodat lopnám.
Lehoznám az égről a csillagot,
a kezedbe adnám a holnapot.
Kellett a rossz, így már nincs a jó,
várj egy percet el kell mondanom.
2.versszak:
Lehet tévedek, úgy érzem meg sem érdemeltél,
szívem, lelkem adtam, Te meg simán elfeledtél.
Nem kívánok rosszat, Isten kísérje az utadat,
Járom az utamat, alkohol csillapítja szomjamat.
Megterhelt lelkemnek elég volt a rosszból,
kevesebb a szóból, mert kijárt már a jóból.
Akár hogy fáj is, kínoz, búcsút kéne venni,
az illat itt hagyva, egy új világra lelni.
Szürkeség, némaság, mert nem vagy itt már velem,
nyugtass, még ha nem is igaz már hogy szeretsz.
Veled, Nekem, kerekebb volt az egész világ,
Tőled, Nekem, ezeregy igaz mondat, vallomás.
Lehet már mással van, lehet hogy szeret,
lehet hogy éppen sír, lehet hogy nevet.
Szerintem jobb lesz, hogy ha végleg békén hagylak,
letörted a szárnyam, vége van a kapcsolatnak, ja.
Refrén:
Nem akarom azt, hogy fájjon már,
nem akarom azt, hogy könnyem lásd.
A szerelem már éget, forrón fáj,
ha tehetném, a csókodat lopnám.
Lehoznám az égről a csillagot,
a kezedbe adnám a holnapot.
Kellett a rossz, így már nincs a jó,
várj egy percet el kell mondanom.
3. versszak:
Minden, ami csak jó volt veled,
egy játék volt csak szimplán neked.
De várj még, követ egy árnyék,
próbállak szívemből végleg kizárni.
Minden, ami csak jó volt veled,
egy játék volt csak szimplán neked.
De várj még, követ egy árnyék,
nem tudlak szívemből Téged kizárni.
Refrén:
Nem akarom azt, hogy fájjon már,
nem akarom azt, hogy könnyem lásd.
A szerelem már éget, forrón fáj,
ha tehetném, a csókodat lopnám.
Lehoznám az égről a csillagot,
a kezedbe adnám a holnapot.
Kellett a rossz, így már nincs a jó,
várj egy percet el kell mondanom.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
