|
|
|
Minden nap kell egy perc, hogy lássam,
Soha nem láthatom őt mással.
Mindig ezt teszem,
Megszeretem aztán elvesztem.
Minden nap kell egy perc, hogy lássam
Yeah!
Tudom, hogy vége bébi, esküszöm, hogy nem is bánom,
Csak az a baj, hogy a hívásodat mindig várom.
Hiába mondom, hogy nem érdekel, sohasem,
Senki sem, de az arcod még mindig ott a fejemben.
Hányszor mondtam, nem mehet így tovább,
De a kurva szívem valamiért mindig oda húz hozzád.
Ez a sok veszekedés nem véletlen,
Bárcsak határozott lehetnék az életben.
Hogy megmondjam, soha többet nem lesz mégegyszer,
Ha csak én leszek, meg te leszel, teljesen külön életben.
Egy olyan nővel lennék, aki oda figyel rám,
És nem azzal foglalkozik, hogy mi ez a gyanús telefonszám,
Úgyhogy bébi én örülök, hogy vége,
Akármilyen nehéz, a szívem félre van téve.
Tudod én voltam, az aki elcseszte.
Én szerettelek téged, és ez mindig jusson eszedbe.
Minden nap kell egy perc, hogy lássam,
Soha nem láthatom őt mással,
Mindig ezt teszem,
Megszeretem aztán elvesztem,
Minden nap kell egy perc, hogy lássam.
Szívem darabokban, megfordult a világ,
Fájdalmas minden emlék, elszáradt minden virág.
Mert én voltam az, aki bízott, de pofont nyert.
Most tombol minden, de bízom, hogy lesz majd csend.
Hiába szerettelek téged, most mással vagy,
És így mutatod, hogy vége,
Tudom éget téged ,
Hiába van rajtad álarc,
Gyönyörű virág vagy bébi, de nélkülem elszáradsz.
Én voltam az, aki megértett,
Melletted voltam akkor is, mikor nem kérted.
Én benned nem láttam hibát baba, csak a szépet.
Miattad minden szerelmes dal széttépett,
Mert te vagy az akivel leélnék még száz évet ,
Te is tudod milyen velem, ezerszer átélted.
Hiába törlöd a számom,
Hiszen fejből vágod
Úgyis tudod mi a mottóm,
Ami a szívemen a számon.
Minden nap kell egy perc, hogy lássam,
Soha nem láthatom őt mással,
Mindig ezt teszem,
Megszeretem aztán elvesztem,
Minden nap kell egy perc, hogy lássam.
