


| Előadó: | Rudán Joe |
|---|---|
| Album: | Én ez vagyok |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 4:34 |
| Szövegírók: |
Palancsa Gábor |
|
Sipeki Zoltán |
|
| Kiadó: | Hammer Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Ez egy ismeretlen föld, hol még nem járt senki más.
Ha az úton nem figyelsz, akkor nem lesz több dobás.
Itt a szónak súlya van, és az óra meg-megáll.
Percek végtelen vizén csónakod egy fénysugár.
Nézz fel, hogyha tiszta jelre vársz!
Nézz fel, mondj el halkan egy imát!
Ez egy ismeretlen föld: kemény világ, ősi rend
saját törvények szerint. Neved semmit nem jelent.
Itt a szónak súlya van, minden tetted visszahull.
Vérrel fizetsz, s jutalmad is itt lapul.
Nézz fel, hogyha tiszta jelre vársz!
Nézz fel, mondj el halkan egy imát!
Kezed add, bízz bennem, én hazatalálok,
bármilyen sötét az ég!
Leszek fényed az éjben, utolsó álmod.
Elviszlek, hogyha elég.
Itt várok én.
Jövőd meg nem festett kép, üres vászonként feszül.
Egy égi tárlat falára mindenkié felkerül.
Múltadból nőtt palettán keverd jól a színeket!
Ez egy ismeretlen táj, megfesteni nem lehet.
Nézz fel, hogyha tiszta jelre vársz!
Nézz fel, s mondj el halkan egy imát!
Kezed add, bízz bennem én hazatalálok,
bármilyen sötét az ég!
Leszek fényed az éjben, utolsó álmod.
Elviszlek, hogyha elég.
Itt várok én.
Ne tévedj el, fáklyaként lángolj!
Idegen föld nem nyelhet el.
Őseid útját végig kell járnod,
Hófehér vásznon ott van a jel.
Nézz fel, hogyha tiszta jelre vársz!
Nézz fel, mondj el halkan egy imát!
Kezed add, bízz bennem, én hazatalálok,
bármilyen sötét az ég!
Leszek fényed az éjben, utolsó álmod.
Elviszlek, hogyha elég.
Itt várok én...



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.