|
|
|
| Előadó: | Barbárfivérek |
|---|---|
| Album: | Úthenger |
| Megjelenés: | 2010 |
| Hossz: | 3:21 |
| Szövegírók: |
Deego Tibbah Für Tibor Halpert Balázs Jónás Gabriella |
|
Tibbah |
|
| Kiadó: | Bloose Bravaz |
| Stílus: | hiphop |
| Címkék: | Keressük! |
Tibbah:
Mögöttem az újak és mögöttem a régiek
Minket fentről csőre töltve védenek az égiek
Üvöltik a fanok testvérek még ilyet
Kapjátok doszt, pedig mindent a cég fizet
Úton a barbár szett az egész országba
Városról, városra, utcáról, utcára
Beton dzsungelba, vagy kint a pusztába
Ott vagyunk a villákba és a putrik bugyrába
Valódi formáktól, valódi érzések,
Valódi rímektől valódi vérzések
A valódi élet éles , mint a jó kések, de
Ha műsor van, én a Balázzsal nem kések
Adj egy májkot és felrobban a hangulat
A Bloose Broavaz munkagép tolja szét a hang utat
D. és T. minden csehót felkutat
Míg igénylitek a show-t, mit a crew felmutat
Refrén Gabó:
Ha elfáradtál, szemet hunytál, mi fáj, minden utcán
Ismerős arc, a lépteidet meghallják, bárhol is jársz
Örök bérlet, a színpadon, ha állsz, kárpótol
A szív, mi diktál, és valódi, amit ott kaptál
Deego:
Mögöttünk több tízezer kilométer a fanokért
Mögöttünk több ezren állnak hálából a dalokért
A mai napig megőrülök a feltartott karokért
Egy píszest dobok nektek, egy fakkot meg a szarokért
Hányszor mentem sörökért, betegen is emszízni
Itt csak az van, hogy kibírod, itt nincs az: nem lehet nem bírni
Tudom és láttam, az erősek tudnak sírni
Csak amit nem tudnak kimondani, nekem kell leírni
Megtörtem belül, de mások nem törtek meg
Ezért is maradtam meg máig, mert mások csak törtettek
Mindig azt néztem, hogy maradhassak én igazi
Hidd el ez nagyobb kihívás, mint megtalálni az igazit
Ez kőkemény munka, ritkább lett már az élvezet
Ami főleg akkor van, ha látom te is élvezed
De amíg ez motivál és érzem, van még feljebb
Addig csak hatolok a szívetekbe beljebb
Refrén Gabó:
Ha elfáradtál, szemet hunytál, mi fáj, minden utcán
Ismerős arc, a lépteidet meghallják, bárhol is jársz
Örök bérlet, a színpadon, ha állsz, kárpótol
A szív, mi diktál, és valódi, amit ott kaptál
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
