|
|
|
Alkoholmámoros álomból ébredő
a reggeli koffeinom ismét délelőtt.
Feketén, fehéren, keserűn, édesen
a nikotin ködében én ezt élvezem.
Arra gondolok, amit még nem tudok
hányszor kéne még ezt mondanod?
Rohanó városban siető emberek
kattogó filmkockák mosódnak el veled.
Ablakból bámuló egyveleg
ki merre tud, az elmehet.
Mennék, de nem veled!
Refr. Az, aki így akar, az valamit takar
messze jár tőled, de elvakít hamar.
Foszlányban a világ, lehet, hogy úgy marad
Fejemben turkálna még az a gondolat.
Üres térben bent ragadt
menteni kellene, de az ma elmarad.
Forog a világ és benne én is
megállni kéne, de hogyan mégis?
Szürke falak, színes álmok
üres térnek nagy világot!
Ki vagy te, ki vagy aki áll ott?
Refr.
