|
|
|
| Előadó: | Gypo Circus |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Világzene |
| Címkék: | Keressük! |
97 utolsó napja, a Kartel a házi gazda,
Dög meg a banda, funky-maffia.
Az E-klubban hatalmas tivornya kezdödik
Ma senki sem veszit, mindenki nyer
Aki csak mer.
Az éjfél bazdmeg valahogy így ér el
98 durran egy pezsgő
Ma minden rózsaszín csak semmi felhő
Jövünk fel, mint a kibaszott higany
Az első 15, a második arany
Ilyen a hangulat, fel a színpadra
A Kartel, akárcsak egy részeg horda
Mikrofon meg az a rengeteg pia
Körülöttünk meg ráz a sok bula
Gyönyörü seggek és hatalmas csöcsök
A Big Daddy vedel, mint egy búvárvöcsök
A Steve-nél fél üveg whisky
A Gabesz hátán St. Louis Gretzky
Király a buli, de Nagyhalász az ász
Van egy pár hely, amit lazán legyaláz
Elseje: irány Kanizsa, Szerbia
Szuper a túra, a brigád tudja.
Refr.:
A lényeg egyedül az hogy a zsebben a lé
A Kartel zötyög a szerb határ felé
Hátul a brigád elöl Dög a góré
A Kartel döcög a szerb határ felé
Zolee:
A határon vár minket Szasza Sztojanovics
Én is szerb vagyok, a rokon:Todorovics
Nagyon faja gyerek, úgy adja magát
Mintha mi lennénk a szerb királyi család
Megérkeznek a bélpoklos gyerekek
Köszönés: Szevasztok, itt vagyunk veletek!
Két tál csevap, a Kartel meg lecsap a kajára
Majdnem elindul a mára
Hogy kié legyen az utolsó kis falat
A kibaszott tálba semmi sem marad
Gurul a csürhe, már mindenki dagadt
A Big Daddy mázsa kettő
És Én sem vagyok már haver száz alatt
Olyanok vagyunk, mint a kibaszott Boo-ya
Nem kell mondanom: mindenki szúrja
Újra éjfél, kezdődik a buli
Kimegyünk a helyet megmozgatni
Ez elég, ha sikerül és újra kiderül
Hogy ki a fasza gyerek, csakis igy kerek a történet
Ne hidd hogy becsaplak téged
Mert nem tudod milyen mikor visz a véred.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
