|
|
|
Éjfél elmúlt rég,
csend van már.
Lelked ébren még,
de álmom nálad jár.
Emléked hív,
de nem enged túl közel mégsem.
Hosszú az út hozzád érzem,
S megköt a félelem.
Szállnék szárnyakkal,
félénk vágyakkal.
Emléked hív.
Félek nincs erőm sok már,
Érzem, hogy több idő nem jár.
Kettőnkre folytatás sem vár.
Emléked hív.
Refrén:
Lennék én visszatérő út,
ami mindig lábaidhoz fut.
Lennék én helyben forgó szél,
ami mindig csak Rólad mesél.
Álmodj még!
Száz lóerő repít hozzád.
Még, még, még, jeah.
Minden kanyar a szívbe vág.
Álmodj még!
Száz mérföld még mi köztünk áll.
Még, még, még, jeah.
Elmondod majd mit álmodtál.
