|
|
|
Van úgy, hogy egy érzés,
rögtön az égbe ránt.
Lehet könnyű kaland,
de lehet valami más.
Mert könnyen hideg a szerelem,
s hamar múlik egy vágy.
Apró sebek a szívekben,
sok bolond álmodozás.
Lesz, majd aki megnéz,
lesz, aki meg se lát.
Lesz, majd akit kívánsz,
de tőle mást nem vársz.
Mert reménytelen a szerem,
ha egy múló vágy csupán.
Apró sebek a szívedben
gyorsan múló varázs.
Mindegyik csak egy rövid mellékállomás.
Oh, tova tűnő apró villanás.
Refrén:
De nekem az kell! Aki bűnös és más,
akiben mindig ég a láng.
Nekem az kell! Aki csöndben imád,
és aki megvéd, ha valami fáj.
Nekem az kell! Aki biztat is rá,
mikor halványul a vágy.
Nekem az kell! Aki gyűlöl és árt,
akiben izzik egy kis parázs.
Értsd meg nekem, az kell!
Mindig az kell, hogy érezzem belül.
Ő kell!
Hiányozzon, ha nincsen mellettem.
Igen.
Mert úgy jó, ha kimondható,
hogy mennyire szeretem.
És érzem, hogy játszik velem,
az igazi nagy szerelem.
Mert reménytelen a szerem,
ha egy múló vágy csupán.
Apró sebek a szívedben
gyorsan múló varázs.
Mindegyik csak egy rövid mellékállomás,
tova tűnő apró villanás.
Refrén:
De nekem az kell! Aki bűnös és más,
akiben mindig ég a láng.
Nekem az kell! Aki csöndben imád,
és aki megvéd, ha valami fáj.
Nekem az kell! Aki biztat is rá,
mikor halványul a vágy.
Nekem az kell! Aki gyűlöl és árt,
akiben izzik egy kis parázs.
Nekem az kell! (mindig ég a láng)
Nekem az kell! (megvéd, ha valami fáj)
Nekem az kell! (halványul a vágy)
Nekem az kell! (izzik egy kis parázs)
Az kell! (mindig ég a láng)
Az kell! (megvéd, ha valami fáj)
Az kell!
