


| Előadó: | A dzsungel könyve (musical) |
|---|---|
| Album: | A dzsungel könyve [Dés/Geszti] |
| Megjelenés: | 1996 |
| Hossz: | 5:01 |
| Szövegírók: |
Geszti Péter |
|
Dés László |
|
| Kiadó: | SonyBMG |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |

Ká: Pssz! Senki sem megy sehová! Itt maradnak a majmócák! És felémfordulnak mind! Jól láttok? Jól hallotok?
Majmócák: Látjuk és halljuk, ó, Ká!
Válj kővé! Már nincsen, hova mássz!
Hisz a hatalom itt Káé, aki körbekarikáz.
Válj kővé! S a fej sohase fő.
Ölelésem úgyis átér,
Mondd csak azt, hogy üsse kő!
Száz pikkely, na kire pikkel?
Válaszra vár, aki lábon jár -
akár sakál,akár madár, . De kár lesz érte, kár!
Válj kővé! Ma érted jövök el,
És én tűvé teszem érted
Ezt a dzsungelt, hogyha kell!
Válj kővé! Szemem egy sima tó.
Ugye hívogat a hűs mély? Belehullani de jó!
A bosszú olyan hosszú,
Mint az a nyom, mit a testem nyom.
Bizony, (8 szor)
Ká: Szóval ki vagyok én?
Majmok: Ön a nagy Ká, ó!
Ká: Hibátlan! De baj van ám, majmócák... Minek is neveztetek engem legutóbb?! Varacskos varangy?
Majmócák: Nem, ó, Ká!
Ká: Rusnya hajókötél?
Majmócák: Nem, ó, Ká!
Ká: Hát akkor?
Majmócák: mocskos-rücskös spárgagiliszta, ó Ká!
Ká: Ez hiba volt! Igaz?
Majmócák: Szajnosz, ó, Ká!
Bizony, bizony...
Válj kővé! Ma érted jövök el,
És én tűvé teszem érted ezt a dzsungelt,
Hogyha kell!
Válj kővé! Szemem egy sima tó.
Ugye hívogat a hűs mély? Belehullani de jó!
A bosszú olyan hosszú,
Mint az a nyom, mit a testem nyom.
Bizony, bizony, bizony, bizony, ha eszem-iszom,
Ezer izom mocorog, s én bosszút szomjazom!



A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."