|
|
|
| Előadó: | Scorched Crew |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A szemedbe nézek kicsim látom benne magamat
egy igazi kis buta vagy, kinek minden szava vad.
Elszállnak a madarak de megmarad az érzés
akárhol is legyél majd már eggyé vált a légzés.
Az első találkozásnál már tudtam hogy te vagy az
A hiányod még felkavar úgy hívják hogy szeretet
szeretem a feneked a mosolyod a szemeid
csókjaidtól ajkaim, ajkamon már elveszik
elveszik a boldogság a kedvek a kételyek
veled vagyok boldog azt kérded hogy miért veled
mert te vagy a hercegnő a szívem birodalma
mesénket pedig most írom fel egy lapra
te vagy ki a legszebb reggel kicsit kócosan
festék nélkül nyúzottan paplan alatt szólóba.
A szerelmünk egy álom amit ketten szövünk be
akármi is történjen én itt leszek örökre
Refrén: 2x
Fordulj vissza nézz rám most kérlek
elvesztettem a kincset, a szépet
és látom már hogy hol is hibáztam
kiáltom hogy szeretlek az egész világnak
Éjszakákat átbeszélve keltünk fel majd reggel,
letörlöm a könnyeid a sminkedet ne kend el
egy ártatlan gyermek ki igényli az ápolást
plátói a szerelem vagy csak szimpla látomás
kezeinket kulcsolva szavak nélkül tudtuk
hogy mire gondolunk most a köröket le futjuk
az első nagy szerelem mondhatni az egyetlen
a hiányodtól dideregve érzéseim elleptek
ahogy felkel a nap a szívemben az éjszaka
bizalom egy vándor ami sosem ér haza
inkább lehoznám a holdat sőt akár az egész eget
de még megtenném drága hisz te úgy sem értékeled
szerelmünk egy rózsa volt most hullanak a szirmok
egy zene maradt belőlünk amit rólad írok
vége most a dalnak az utunk fele véget ért
lehet egyszer tovább megy és kezdhetünk egy új mesét.
Refrén:2x
Fordulj vissza nézz rám most kérlek
elvesztettem a kincset a szépet
és látom már hogy hol is hibáztam
kiáltom hogy szeretlek az egész világnak
lázad meg lázasan de más vagy mindig mást kaptam
ártatlan bájoddal bájoltál bátran látatlan
mámorban átfagyva álmodtam vártam rád hosszan
bánom hogy bántottam bánatos álmunk átkoztam
kérlek ne felejts el ne felejtsd el mert elveszted
egyszer megkereslek testem mélyébe temetlek
elmékbe nevetsz-e szeretsz-e el nem mehetsz te
ennél még én is szebbet keresek a szemedbe
mosolyod mindig ott volt otthon voltam ordítottam
folyamom fogalmát ott folyton foltokba fojtottam
de bízz ne várj ne szánj ne állj nevemet ne feledd
tengerkék mesékben lelkem lelkesen felnevet
Refrén:2x
Fordulj vissza nézz rám most kérlek
elvesztettem a kincset, a szépet
és látom már hogy hol is hibáztam
kiáltom hogy szeretlek az egész világnak
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
