|
|
|
| Előadó: | Viki és a Flört |
|---|---|
| Album: | A Queen szerelmeseinek |
| Megjelenés: | 1993 |
| Hossz: | 5:49 |
| Szövegírók: |
Pacsó Pál |
|
Freddie Mercury |
|
| Kiadó: | Viki And Flirt |
| Stílus: | Rock |
| Címkék: | Keressük! |
Izzító fénysugár, izzítón élteti
Hajnalban rád száll,
Lobban minden, s így égeti
Ott lent hol jársz
Úgy kaptad, mint más,
Ez kér
Álmodban gúnyol, álmodban él
Érj hozzám, igazán
Így jó!
Elszáll
Minden szó
Éjjel-nappal, így volt
Egyszer mégis megtört a szív,
És hív!
Mama, úgy féltelek!
Pedig tudom nem hiszed,
Mégis mindent megteszek
Mama, úgy félek én,
Hogy a hajnal fénye másnap el nem ér!
Mama! Hú-ú-ú-ú...
Ó, mondd el miért fáj?
Ha hívom, nem jön
Ha nem, kell rám talál!
Feladom,
Nem tudom,
De hátha újra eljön...
Úgy félsz, hisz látod már
Ha egy reggel rám talál...
Minden, minden rajtam áll!
Úgy fáj, de nem akarom,
Hogy sírni láss,
Ha a hajnal fénye újból elkísér...
Mama! Hú-ú-ú-ú... (Éjjel-nappal így volt...)
Sok rosszat tettem én,
De lelkem mélyén minden fájdalom
Átkarol úgy fog, mégsem fáj
Pimaszul, pimaszul, de ez igazán bántó
Nem vagyunk akárkik, megadunk mi bármit
Hívj!
Galileo, Galileo,
Galileo, Galileo,
Galileo, Figaro
Magnifico
Árnyak a múltból,
Fel kell állni,
Már pedig mindent akarunk látni!
Nyújtsd a kezed
S máris minden a tiéd!
Igazán így jó!
Ez igazán jó!
Bissmillah! Ó!
Hát így lesz nekünk jó! Nekünk jó!
Bissmillah!
Hát így lesz nekünk jó! Nekünk jó!
Bissmillah!
Hát így lesz nekünk jó! Nekünk jó!
Így lesz nekünk jó! Nekünk jó!
Így lesz nekünk jó! Nekünk jó!
Nekünk ó ó ó ó jó jó jó
Mama mia, mama mia!
Mama, így lesz nekünk jó!
Ha elfutunk, álmunk nem lesz a miénk
Csak így, így, csak így!
Kérlek, lépj ki a fényre, hogy mindent láss!
Látom az arcod, így minden, minden más!
Ó, baby, hidd el nem kell most félni!
Ez nekünk való, így lesz nekünk jó, amíg élünk!
Hú-ú....
Gyermekként felnőttem,
Gyermek vagyok még...
Nem akartam mást,
Csak veled lenni mindíg,
Mint rég..!
Éjjel-nappal, így volt...
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
