|
|
|
| Előadó: | Népdal |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Népdal |
| Címkék: | Keressük! |
Engem anyám megátkozott,
mikor a világra hozott,
hogy ne legyek boldog soha
az én ifijúságomba'.
Engem az az átok fogott,
amit az én anyám mondott.
Megfogott az anyám átka,
mer' nem voltam jó leánya.
Mondd meg, rózsám, az anyádnak,
ne átkozzon fűnek-fának!
Mer' az átok helyet keres,
azt fogja meg, kit érdemes.
Búra, búra, búbánatra,
búbánatra születtem,
mostoha volt a dajka is,
a dajka is felettem,
mostoha volt, mostoha,
mostoha a világ is,
száraz földben
elhervad a virág is.
Sír az egyik szemem,
a másik könnyezik,
sír az egyik szemem,
a másik könnyezik.
Sírjon mind a kettő,
mint a záporeső,
sírjon mind a kettő,
mint a záporeső!
Hosszú szárú liliomszál,
mit vétettem, hogy elhagytál!
Nem vétettem, s nem is vétek,
amíg bennem zeng a lélek!
Zeng a lélek, zeng a szó,
zeng a szerelemajtó!
Meg kell a búzának érni,
ha minden nap meleg éri.
Meg kell szívemnek hasadni,
ha minden nap bánat éri.
Bánat, bánat, de nehéz vagy,
pedig, hogy a szívemen vagy!
Eladnálak, de nincs kinek,
bánatja van mindenkinek.
Hosszú szárú tulipán,
engem a szerelem bánt.
Ha szerelem nem vóna,
nekem százszor jobb volna!
Félre bánat, félre bú,
bolond, aki szomorú!
Lám, én milyen víg vagyok,
a szeretőm elhagyott!
Túl a vizen, túl világon
füge terem minden ágon.
Fügét szedtem, de nem ettem,
a babámé nem lehettem.
Jaj, Istenem, jaj annak,
kinek csókot nem adnak!
Nekem biza adnának,
öten-hatan kínálnak.
Gyere rózsám, gyere már,
mer' a szívem rég, hogy vár!
Téged óhajt, téged vár,
téged csókolni nem kár!
Három tányér fuszulyka,
nem hallszik a muzsika.
Három tányér cseresznye,
nem hallszik egy cseppet se.
Húzzad édes muzsikásom,
mer' én néked megszolgálom!
Vagy aratok, vagy kapálok,
vagy az éjjel véled hálok.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
