|
|
|
| Előadó: | Népdal |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Népdal |
| Címkék: | Keressük! |
Engem anyám megátkozott,
mikor a világra hozott,
hogy ne legyek boldog soha
az én ifijúságomba'.
Engem az az átok fogott,
amit az én anyám mondott.
Megfogott az anyám átka,
mer' nem voltam jó leánya.
Mondd meg, rózsám, az anyádnak,
ne átkozzon fűnek-fának!
Mer' az átok helyet keres,
azt fogja meg, kit érdemes.
Búra, búra, búbánatra,
búbánatra születtem,
mostoha volt a dajka is,
a dajka is felettem,
mostoha volt, mostoha,
mostoha a világ is,
száraz földben
elhervad a virág is.
Sír az egyik szemem,
a másik könnyezik,
sír az egyik szemem,
a másik könnyezik.
Sírjon mind a kettő,
mint a záporeső,
sírjon mind a kettő,
mint a záporeső!
Hosszú szárú liliomszál,
mit vétettem, hogy elhagytál!
Nem vétettem, s nem is vétek,
amíg bennem zeng a lélek!
Zeng a lélek, zeng a szó,
zeng a szerelemajtó!
Meg kell a búzának érni,
ha minden nap meleg éri.
Meg kell szívemnek hasadni,
ha minden nap bánat éri.
Bánat, bánat, de nehéz vagy,
pedig, hogy a szívemen vagy!
Eladnálak, de nincs kinek,
bánatja van mindenkinek.
Hosszú szárú tulipán,
engem a szerelem bánt.
Ha szerelem nem vóna,
nekem százszor jobb volna!
Félre bánat, félre bú,
bolond, aki szomorú!
Lám, én milyen víg vagyok,
a szeretőm elhagyott!
Túl a vizen, túl világon
füge terem minden ágon.
Fügét szedtem, de nem ettem,
a babámé nem lehettem.
Jaj, Istenem, jaj annak,
kinek csókot nem adnak!
Nekem biza adnának,
öten-hatan kínálnak.
Gyere rózsám, gyere már,
mer' a szívem rég, hogy vár!
Téged óhajt, téged vár,
téged csókolni nem kár!
Három tányér fuszulyka,
nem hallszik a muzsika.
Három tányér cseresznye,
nem hallszik egy cseppet se.
Húzzad édes muzsikásom,
mer' én néked megszolgálom!
Vagy aratok, vagy kapálok,
vagy az éjjel véled hálok.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
