|
|
|
| Előadó: | 1956. Aki magyar... (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Faludy György Gryllus Dániel |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Másnap, szerdán reggel, por, ágyúszó és szenvedés,
Mégis, mikor átvágtam a Hősök terén, mosolyognom kellett,
Mert nem állt többé szobor a csizmában.
Csütörtök, lázrózsák mindenki arcán,
Földvári már kedd este elesett a Rókus előtt,
Szemközt az iskola padlása, felfegyverzett gyerekek.
Péntek, még több vér, tankok a ligetnél,
Az ütegek torkolattüzeit nézem éjjel, és borzongok,
A szörnyű szépség most nálunk is megszületik hat nap,
A kénezett arcú halottak apró csokorral mellükön a járdán,
Köztársaság tér röplapok, szorongás, szemem előtt kis tétova szivárvány.
Ölelkezés az írószövetségben, mert csomagolnak, s indulnak haza,
Feltépett sínek és torlaszok, fölöttük a szabadság liliomillata.
Ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc és ötvenhat,
Egyszer minden száz évben talpra állunk kínzóink ellen,
De bármi történjék is, boldogság, hogy megértem.
És újra péntek, a Dunánál állunk,
A nap áttör füstön, ködön, talán sikerül minden,
S az alkonyat bíborbrokátja Zsuzska lenszőke haján.
És szombat, a hajnalban csupa reménység,
Estére tudni, nyakunkon a kés,
A keleti szemhatár mögött mocskos felhők,
Nyugatról álszent röfögés.
Mentünk a kétszázezerrel, nem bírnék több börtönt,
S ha nem is jön velem, Árpád óta bennem él az ország,
Minden völgyét, meg dombját ismerem,
Akkor is hazám, ha távol lesz tőlem,
Eddig sem ápolt, s ha más föld takar, mit számit az,
S mit számit, ha fiam majd „dad”-nek is szólít,
S nem lesz magyar.
Mi elmaradt, azt húsz, vagy száz év múlva
az ifjúságtól mind visszakapom,
Ők látják majd, hogy az előszobákban a kabátom még
ott lóg a fogason.
1956, sem emlék, sem múltam nem vagy, sem történelem,
De lényem egy kioperálhatatlan darabja, testrész,
Ki jöttél velem az irgalmatlan mindenségbe,
Hol a semmi vize zuhog a híd alatt, melynek nincs korlátja.
Életemnek te adtál értelmet, vad álmokat éjjelre,
És kedvet a szenvedéshez, meg örömet,
mindig te fogtál kézen, ha botladoztam, magasra emeltél, s nem engedted, hogy kifulladjak vénen.
1956, te csillag, a nehéz út oly könnyű volt veled,
Oly réges-régen sütsz fehér hajamra,
Ragyogj sokáig még sírom felett.
2027. január 30-án az MVM Dome színpadán mutatja be Geszti Péter eddigi legnagyobb szabású koncert produkcióját, a POPTIMISTA SHOW-t.
Az új show Geszti legfrissebb zenei korszakát foglalja össze: disco, funk és rap találkozik pozitív energiával, új dalokkal és korszakos slágerekkel, egy látványos, nagyszabású produkcióban.
A Geszti Péterhez kapcsolódó dalszövegek itt.
A POPTIMISTA nem nosztalgiaest. Bár Geszti hamarosan megjelenő, POPTIMISTA című albumának dalai a hetvenes–nyolcvanas évek ropogós disco és funky világából merítenek, a szövegek és az üzenet nagyon is a jelenről szólnak.
Ez a zenei világ nem visszafelé néz, hanem előre: felszabadító, táncos, közösségi élményt kínál egy olyan korszakban, amikor erre különösen nagy szükség van.
A koncert különleges jelentőséggel bír azok számára is, akik ott voltak a dupla telt házas Geszti Sixty Aréna show-n. Az a produkció mérföldkő volt Geszti koncertjeinek történetében; a POPTIMISTA SHOW erre az élményre épít, de nem ismétel – hanem emeli a tétet. Nagyobb térben, új zenei anyaggal, új vizuális koncepcióval viszi tovább azt a közösségi energiát, amely a Sixty koncerteket jellemezte.
A POPTIMISTA SHOW középpontjában a tánc, a felszabadulás és az együttlét áll. Akár a tánctéren, akár ülve, énekelve kapcsolódik be a közönség, az este közös élménnyé válik. Geszti koncertje egyszerre szól az új dalokról és azokról a slágerekről, amelyek generációk számára váltak meghatározóvá – új hangzásban, új lendülettel.
„A POPTIMISTA számomra nem csak egy koncert cím, hanem egy döntés.
Döntés amellett, hogy ebben a zavaros, bizonytalan világban nem bezárkózunk, hanem nyitunk egymás felé, a pozitív gondolkodás felé, a popzene erejével.
Ez a show arról szól, hogy együtt, zenével, tánccal és humorral visszavesszük azt az energiát, amit a hétköznapok gyakran el akarnak venni tőlünk.” - Geszti Péter
„A diszkózene nem póz volt, hanem felszabadított minket, amikor táncba vitt.
Engem ez érdekel: hogyan lehet ezt az egyszerű életigenlést újra megszólaltatni, mai szövegekkel, mai dalokkal. Ezért mondom, hogy nekem a poptimizmus nem retro – ez a holnap nosztalgiája.” - Geszti Péter
