|
|
|
| Előadó: | 1956. Aki magyar... (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Faludy György Gryllus Dániel |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Másnap, szerdán reggel, por, ágyúszó és szenvedés,
Mégis, mikor átvágtam a Hősök terén, mosolyognom kellett,
Mert nem állt többé szobor a csizmában.
Csütörtök, lázrózsák mindenki arcán,
Földvári már kedd este elesett a Rókus előtt,
Szemközt az iskola padlása, felfegyverzett gyerekek.
Péntek, még több vér, tankok a ligetnél,
Az ütegek torkolattüzeit nézem éjjel, és borzongok,
A szörnyű szépség most nálunk is megszületik hat nap,
A kénezett arcú halottak apró csokorral mellükön a járdán,
Köztársaság tér röplapok, szorongás, szemem előtt kis tétova szivárvány.
Ölelkezés az írószövetségben, mert csomagolnak, s indulnak haza,
Feltépett sínek és torlaszok, fölöttük a szabadság liliomillata.
Ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc és ötvenhat,
Egyszer minden száz évben talpra állunk kínzóink ellen,
De bármi történjék is, boldogság, hogy megértem.
És újra péntek, a Dunánál állunk,
A nap áttör füstön, ködön, talán sikerül minden,
S az alkonyat bíborbrokátja Zsuzska lenszőke haján.
És szombat, a hajnalban csupa reménység,
Estére tudni, nyakunkon a kés,
A keleti szemhatár mögött mocskos felhők,
Nyugatról álszent röfögés.
Mentünk a kétszázezerrel, nem bírnék több börtönt,
S ha nem is jön velem, Árpád óta bennem él az ország,
Minden völgyét, meg dombját ismerem,
Akkor is hazám, ha távol lesz tőlem,
Eddig sem ápolt, s ha más föld takar, mit számit az,
S mit számit, ha fiam majd „dad”-nek is szólít,
S nem lesz magyar.
Mi elmaradt, azt húsz, vagy száz év múlva
az ifjúságtól mind visszakapom,
Ők látják majd, hogy az előszobákban a kabátom még
ott lóg a fogason.
1956, sem emlék, sem múltam nem vagy, sem történelem,
De lényem egy kioperálhatatlan darabja, testrész,
Ki jöttél velem az irgalmatlan mindenségbe,
Hol a semmi vize zuhog a híd alatt, melynek nincs korlátja.
Életemnek te adtál értelmet, vad álmokat éjjelre,
És kedvet a szenvedéshez, meg örömet,
mindig te fogtál kézen, ha botladoztam, magasra emeltél, s nem engedted, hogy kifulladjak vénen.
1956, te csillag, a nehéz út oly könnyű volt veled,
Oly réges-régen sütsz fehér hajamra,
Ragyogj sokáig még sírom felett.
A Túl mélyebb, súlyosabb felhangja után a Veskó jóval könnyedebb, vidámabb hangulatot hoz: egy egykori Wesselényi utcai lakás világát idézi meg, amely legendás buliközpontként üzemelt.
Kétszáz házibuli egy éve alatt? Inspiráló közeg volt
- Egy év alatt nagyjából kétszáz házibuli volt. A fél város tudta a kapukódomat, és egy idő után már nem is kellett hívni senkit. Jöttek maguktól. Imádtam. De annak is örülök, hogy a csúcson abbahagytuk. Annak meg pláne, hogy túléltük - mesélte Agócs Márton a Wesselényi utcai lakásról.
A Veskó megszületése is hasonlóan spontán volt, mint maga a korszak, amit megidéz: egy születésnapi hétvégén, Pécsen pattant ki belőlük az ötlet.
- A Veskó refrénje volt az egyik vázlat, és ez annyira megtetszett Bakának – leginkább azért, mert vidám –, hogy reggelre dal lett belőle. A szöveg, a zene, a szerkezet pár óra alatt kigurult. Tényleg igazi ajándék - fogalmazott a zenész.
A dal refrénjének kulcsa egyszerű, de őszinte
- Szeretlek! Mármint ennyit jelent a refrén. A kísérlet lényege az volt, hogy le lehet-e írni ezt a mondatot nem, vagy legalább kevésbé közhelyesen egy dalszövegben. Remélem, sikerült! - fűzte hozzá Agócs Márton.
A dalt itt tudod meghallgatni.
A Veskó klipje a Dugattyúsban forgott egy éjszakán és egy délelőttön át
Stílszerűen ott, ahol a zenekarhoz és a dalhoz méltó módon csak egyetlen koncepció uralkodhatott: buli, bulizás. A dal és a klip a zenekar hamarosan megjelenő nagylemezének újabb előfutára, amelyet december 6-án az Akvárium Klubban mutat be élőben az Artúr Rambo.
