|
|
|
| Előadó: | 1956. Aki magyar... (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Faludy György Gryllus Dániel |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Másnap, szerdán reggel, por, ágyúszó és szenvedés,
Mégis, mikor átvágtam a Hősök terén, mosolyognom kellett,
Mert nem állt többé szobor a csizmában.
Csütörtök, lázrózsák mindenki arcán,
Földvári már kedd este elesett a Rókus előtt,
Szemközt az iskola padlása, felfegyverzett gyerekek.
Péntek, még több vér, tankok a ligetnél,
Az ütegek torkolattüzeit nézem éjjel, és borzongok,
A szörnyű szépség most nálunk is megszületik hat nap,
A kénezett arcú halottak apró csokorral mellükön a járdán,
Köztársaság tér röplapok, szorongás, szemem előtt kis tétova szivárvány.
Ölelkezés az írószövetségben, mert csomagolnak, s indulnak haza,
Feltépett sínek és torlaszok, fölöttük a szabadság liliomillata.
Ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc és ötvenhat,
Egyszer minden száz évben talpra állunk kínzóink ellen,
De bármi történjék is, boldogság, hogy megértem.
És újra péntek, a Dunánál állunk,
A nap áttör füstön, ködön, talán sikerül minden,
S az alkonyat bíborbrokátja Zsuzska lenszőke haján.
És szombat, a hajnalban csupa reménység,
Estére tudni, nyakunkon a kés,
A keleti szemhatár mögött mocskos felhők,
Nyugatról álszent röfögés.
Mentünk a kétszázezerrel, nem bírnék több börtönt,
S ha nem is jön velem, Árpád óta bennem él az ország,
Minden völgyét, meg dombját ismerem,
Akkor is hazám, ha távol lesz tőlem,
Eddig sem ápolt, s ha más föld takar, mit számit az,
S mit számit, ha fiam majd „dad”-nek is szólít,
S nem lesz magyar.
Mi elmaradt, azt húsz, vagy száz év múlva
az ifjúságtól mind visszakapom,
Ők látják majd, hogy az előszobákban a kabátom még
ott lóg a fogason.
1956, sem emlék, sem múltam nem vagy, sem történelem,
De lényem egy kioperálhatatlan darabja, testrész,
Ki jöttél velem az irgalmatlan mindenségbe,
Hol a semmi vize zuhog a híd alatt, melynek nincs korlátja.
Életemnek te adtál értelmet, vad álmokat éjjelre,
És kedvet a szenvedéshez, meg örömet,
mindig te fogtál kézen, ha botladoztam, magasra emeltél, s nem engedted, hogy kifulladjak vénen.
1956, te csillag, a nehéz út oly könnyű volt veled,
Oly réges-régen sütsz fehér hajamra,
Ragyogj sokáig még sírom felett.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
