


| Előadó: | Szűcs Judith |
|---|---|
| Album: | Jutka és a banda |
| Megjelenés: | 1989 |
| Hossz: | 4:00 |
| Szövegírók: |
Voga János Tradícionális |
|
Voga János Tradícionális |
|
| Kiadó: | Hungaroton - Pepita |
| Stílus: | Folk, pop rock |
| Címkék: | Keressük! |

Elmúlt ezer év, ugyanaz a te zenéd,
csak jobban szólnak a rádiók.
Ez kell minekünk, ettől lebegünk,
minek ide mindenféle rock and roll.
Ez felderít és felvidít
és sokkal jobban eltelik az idő.
Arról ki tehet, hogy nálunk recsegett
a luxemburgi rádió.
Szinte minden rendben van,
ilyen a világ, nem a te hibád.
Amerika, az kicsit messzebb van,
a kanyar után, balra azután.
Nem baj, én már megszoktam,
ritkán ébredek New York-ban.
Élünk a semmire, télire élire állítva, szárítva,
nem a te hibád, ilyen a világ.
Nem baj, én már megszoktam,
ritkán ébredek New York-ban.
Élünk a semmire, télire élire állítva, szárítva,
nem a te hibád, ilyen a világ.
Egyszer úgyis minden bajod elmúlik,
de addig még hadd szóljon a hopp-music.
A heavy roma csávó nem valami lácsó,
jaj, de szégyellem magam.
De ha a heavy roma csávó nem valami lácsó,
jaj, de szégyellem magam.
Háj-ná-ná-ná ...
Ugyanaz a zene szól a diszkóban,
itt az utcasarki krimóban.
Fényesek a csillagok a sötétben,
mérgesek a hajnalok a környéken.
Ha jót akarsz, ne gondolj a tegnapra,
ne gondolj a mára meg a holnapra.
Hisz a napok úgyis olyan egyformák,
jobb helyeken talán nem is gondolják.
Szinte minden rendben van,
csak Amerika, egy kicsit messzebb van.
Nem baj én már megszoktam,
hogy belelóg a kalapom az arcomba.
Háj-ná-ná-ná ...
Nem baj én már megszoktam,
hogy belelóg a kalapom az arcomba.
Nem tudom, hogy mi jön még.
Szól a zene, mi kell még?
Macskaköves autóúton
száguldunk egy metál színű Trabanton.
Hej, daláré, daláré,
savanyú limonádé.
Nem baj semmi se számít,
rakjon még egy szívószálat a pohárba.
Sűrűn esik az eső,
bánom is én, háj-ná-ná ...
Nincs nálam az esernyő,
bánom is én, háj-ná-ná ...
Bánom is én, há-rá-rá ..
sűrűn esik, háj-ná-ná ...
Sűrűn esik az eső,
bánom is én, háj-ná-ná ...
Arról ki tehet, hogy nálunk recsegett
a luxemburgi rádió.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.