|
|
|
| Előadó: | Szűcs Judith |
|---|---|
| Album: | Jutka és a banda |
| Megjelenés: | 1989 |
| Hossz: | 4:00 |
| Szövegírók: |
Voga János Tradícionális |
|
Voga János Tradícionális |
|
| Kiadó: | Hungaroton - Pepita |
| Stílus: | Folk, pop rock |
| Címkék: | Keressük! |
Elmúlt ezer év, ugyanaz a te zenéd,
csak jobban szólnak a rádiók.
Ez kell minekünk, ettől lebegünk,
minek ide mindenféle rock and roll.
Ez felderít és felvidít
és sokkal jobban eltelik az idő.
Arról ki tehet, hogy nálunk recsegett
a luxemburgi rádió.
Szinte minden rendben van,
ilyen a világ, nem a te hibád.
Amerika, az kicsit messzebb van,
a kanyar után, balra azután.
Nem baj, én már megszoktam,
ritkán ébredek New York-ban.
Élünk a semmire, télire élire állítva, szárítva,
nem a te hibád, ilyen a világ.
Nem baj, én már megszoktam,
ritkán ébredek New York-ban.
Élünk a semmire, télire élire állítva, szárítva,
nem a te hibád, ilyen a világ.
Egyszer úgyis minden bajod elmúlik,
de addig még hadd szóljon a hopp-music.
A heavy roma csávó nem valami lácsó,
jaj, de szégyellem magam.
De ha a heavy roma csávó nem valami lácsó,
jaj, de szégyellem magam.
Háj-ná-ná-ná ...
Ugyanaz a zene szól a diszkóban,
itt az utcasarki krimóban.
Fényesek a csillagok a sötétben,
mérgesek a hajnalok a környéken.
Ha jót akarsz, ne gondolj a tegnapra,
ne gondolj a mára meg a holnapra.
Hisz a napok úgyis olyan egyformák,
jobb helyeken talán nem is gondolják.
Szinte minden rendben van,
csak Amerika, egy kicsit messzebb van.
Nem baj én már megszoktam,
hogy belelóg a kalapom az arcomba.
Háj-ná-ná-ná ...
Nem baj én már megszoktam,
hogy belelóg a kalapom az arcomba.
Nem tudom, hogy mi jön még.
Szól a zene, mi kell még?
Macskaköves autóúton
száguldunk egy metál színű Trabanton.
Hej, daláré, daláré,
savanyú limonádé.
Nem baj semmi se számít,
rakjon még egy szívószálat a pohárba.
Sűrűn esik az eső,
bánom is én, háj-ná-ná ...
Nincs nálam az esernyő,
bánom is én, háj-ná-ná ...
Bánom is én, há-rá-rá ..
sűrűn esik, háj-ná-ná ...
Sűrűn esik az eső,
bánom is én, háj-ná-ná ...
Arról ki tehet, hogy nálunk recsegett
a luxemburgi rádió.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
