|
|
|
| Előadó: | The Company |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csejtei János Elekes Csaba |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Dé-Zé:
A fejedben egy hang üvölt, a szívedben meg egy suttog,
érzed, amit tenned kell, de a fájdalom már túl sok.
Nem látod a kiutat, a szíved szinte néma,
ki tudja mi lesz holnap, ezért magas lángon égsz ma.
Így felejtesz el minden meg reggelt a múltban,
tudom milyen érzés, illetve régebben tudtam.
Ma meg már azt sem tudom, hogy köztetek ki vagyok,
a kezdésnél állok, de már csak elmosódó alakok.
Az elmém a tenger, az óceán a viharok
a szívem a sivatag, itt nincsenek virágok.
Nem kergetek álmokat, kergetnek az álmaim,
az élet egy ketrec, szabaddá tesznek vágyaim.
Mi szabadon élünk – azt tesszük, amit tennünk kell,
mert azt tesszük, amit jónak látunk a szívünkkel,
ezért van, hogy úgy mesélem el most a dolgokat,
hogy lemossa a hazug mázt, és meglátod a foltokat.
Refrén:
Meséld el, milyen volt, meséld el mit dalolt a szív,
mit nem mondott a száj, ha jó, ha fáj, kérlek, mesélj már…
BiM:
Végtelen történet.
Meséld el!
Végtelen dallam.
Zenével!
Véges a szó, de ha megfog a flow, meg a zene kifordul a kezedből a Jo!
Ez egy láncreakció, robbansz belül
és felég minden, mi ott van, gyerünk,
az ég felé kezünk és a tekintetünk,
az egész világnak, ha kell, nekimegyünk.
Csak, hogy legyen mit mesélni egyszer,
barátok, szerelem, élni egyszer lehet ebben a korban
és én már szóltam előre, hogy te sem fogsz eltűnni a porban.
Ha lehúz a mély, letaszít egy árny,
beindul az instru és kinő a szárny,
meséld el milyen, add ki mi bánt, ami fáj, ami jó, a semmiért sose kár.
A mesekönyv nyitva, a történetek,
személyes ismerősök, megtörténtetek,
és nem tartom magamban, némán ordítom,
egy csodával a világot megfordítom.
Dé-Zé:
A barátaim az életem, oda nem egy peace-t dobok,
A szüleim adták az első beat-et, ott a szív dobolt
A csajom ad erőt, meg tollat a kezembe
és ő az, aki minden szöveget elsőként hesszelbe…
A múltamon merengek, sok fájó pont a képekben,
de legfájóbb, hogy másnak fájó dolgokat én tettem.
De az utamon már csak így maradhattam állva,
látok másokat elesni, kiknek szíve árva.
Az én szívem zárva, kulcs az én kezemben,
vannak páran bent, de a többit elkergetem.
Milyen szép volt régen, a kezdetek kezdetén
megbíztam benned, -ezt soha nem feledném.
De az idő változik, a mesék elévülnek,
vannak akik álmodnak arról, amit mi élünk meg,
ezért van az, hogy a mesém minden oldalon folytatom,
mert nekem az egész életem a mesélő korszakom.
Refrén
Meséld el, milyen volt, meséld el mit dalolt a szív,
mit nem mondott a száj, ha jó, ha fáj, kérlek, mesélj már…
BiM:
Mesélek én, de van, ki félreérthet,
de a mesém ily korán nem érhet véget.
Az égre nézek, aztán a földre,
mert tudom, nem maradunk itt örökre.
Sok jó, sok rossz, mit elkövettem,
volt, hogy magam is elvesztettem,
volt, hogy más útját akartam járni,
volt, hogy azt hittem, legyőzhet bárki.
De ha tisztul az égbolt, azt mondom, elég volt,
gyönyörű idők, ó, de szép volt,
de jött a tré is, mindig újra,
sokszor terelt téves útra.
Jujj, de durva, egy mese az életem,
tündér meg rém, de én kiélvezem,
míg tehetem, csak jár a szám,
elmesélem, mi van velem nap-nap után.
Refrén
Meséld el, milyen volt, meséld el mit dalolt a szív,
mit nem mondott a száj, ha jó, ha fáj, kérlek, mesélj már…
Kérlek mesélj már, kérlek mesélj már!!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
