|
|
|
(próza)
Bagira: Minek a múlton töprengeni, ó, Ká?
Ká:Csak a múlton érdemes töprengeni.
Ami van, az volt is. És ami lesz, az nem más, mint egy visszatérő, elfelejtett esztendő. Nem tarthatok veled, Bagira. Ma van a Tigris Éjszakája.
Fut a hold, és menekül a felhő
Kusza folt, a bokor és a lomb
Fut a hír, és menekül az erdő
Vicsorít a koponyán a csont
Fut a múlt és újraszövi hálóját
Aki bújt, ma véghez viszi bosszúját
Fut egy árny, és csupa csík a háta
Fut egy árny, és dübörög a csend
Fut egy árny, és lobog szeme lángja
Fut egy árny, és ég a dühe bent
Fut a csík, a vonala egy rémet mér
Fut a csík, a színe mint az alvadt vér
Ez a tigris éjszakája, ez a bosszú némasága
Ez a tigris éjszakája, ez a gyilkos némasága
Ne less, ne láss, ne hallj, ne szólj...
Fut a fény, és derengeni nem mer
Fut a fény, és fekete az ég
Fut a fény, de hova fut az ember
Hova ér, kit kiszemel a vég
Fut a szél, az iszonyat a holddal kél
Fut a szél, és még a telihold is fél
Ez a tigris éjszakája, ez a bosszú némasága
Ez a tigris éjszakája, ez a gyilkos némasága
Ne less, ne láss, ne hallj, ne szólj...
