|
|
|
| Előadó: | Klajkó Szandra |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén
Két szín, ez az mi téged jellemez,
élj igy, amíg elbírja a jelmezed.
Épp, hogy el nem tiportál, hű de kedves,
de emberségből elbuktál, ÜLJ LE EGYES!
2x
Angel
Nem keresem a szavakat, de tetteid el árulnak,
hány ajtó kinyilik előtted, de örökre be zárulhat.
Hány utat kezdtél el, de a célod mindig menekül,
mert ki hazugságból épitkezik, előbb-utóbb belesül.
Egyik váladon az angyal, a másikon az ördög ül,
az utóbbira hallgatsz, mert a szép szó ugyis eltörpül.
Nem könnyü úgy élni, hogy az legyél aki szeretnél,
mert túl sok lesz az akadály és kevesebb a menetszél.
Feleszméltem párszor hogy, az érdek ami vezérel,
ha kamuzásról van szó, akkor nem éred be kevéssel.
Nem ésszel hanem ösztönből, az egó pedig rögtön nől,
aki nem tesz érted eleget, szemedben csak lábtörlő.
Átköltöm a múltam és a szerepek meg változnak,
igaz barat kevesebb és lesznek akik majd átkoznak.
Nem állok be a sorba, én már csak magamra hallgatok,
ülj le egyes, ennél többet én nem adhatok.
Refrén
Két szín, ez az mi téged jellemez,
élj igy, amíg elbírja a jelmezed.
Épp, hogy el nem tiportál, hű de kedves,
de emberségből elbuktál, ÜLJ LE EGYES!
2x
Angel
Többre tartod magad mint bár ki más, de mire fel,
annak amit elmondasz én a felét se hiszem el.
A szivemmel látok, nem más kellett hogy megértsem,
nélküled még többet ér az amit eddig elértem.
Kinek nem inge ne vegye magara, nem invitált a darab szám,
nem tudnám egybe küldeni még akkor se ha akarnám.
Klajkó Szandra
Eljött az idő, most kell elmondani,
csak szavakba önteni nem lehordani.
Tudom, hogy kellene a protekció,
de még kéne mögé egy produkció.
Túl sokan kapaszkodnak másokon,
de én ezektől napról-napra változom
Megkaptam a pofont, majd kapsz érte pacsit,
aztán fogd meg az egódat és húzzál rá egy zacsit
A tanítás meg volt nagyon köszi szépen,
most már üljél egyedül egy másik széken.
A fagyi vissza nyal, de jó mélyre,
a gagyi nem marad sokáig fénybe.
Az a baj öcsi háhá, végül én tettelek jégre.
Refrén
Két szín, ez az mi téged jellemez,
élj igy, amíg elbírja a jelmezed.
Épp, hogy el nem tiportál, hű de kedves,
de emberségből elbuktál, ÜLJ LE EGYES!
2x
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
