|
|
|
| Előadó: | Erhid |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip-Hop, RnB, Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Meséld el milyen a sötétség, annak aki fényben jár,
az életben az úton, akadályt ő miért nem lát?
Mi lehet bennünk közös? Félvárról teszem fel,
úgy is eldönt majd mindent az Utolsó December.
Mikor tovább állna mindenki, pillanatra várj még,
élvezd ki a percet, mert az idő lesz mi ránk lép.
Mindenki sietős meg rohan és most nem ér rá,
de nézzél csak körbe az utolsó ez idén már.
A pillanatot gyűjtöm, egyszer tudom késő lesz,
hiába csillognak a fények, de mit adtak ők a vérzőknek?
Lelkek törtek össze félúton a sérültek,
mikor segíteni tudtak, akkor ők meg miért ültek?
Mit adhatnak számomra, mindent ami nekem kell,
a nyugalmat, emléket, az utolsó a December...
Mit adhatnak számomra, mindent ami nekem kell,
a nyugalmat, emléket, az utolsó a December...
Refr.: 2x
Meséld el milyen a sötétség, annak aki fényben jár,
az életben az úton, akadályt ő miért nem lát?
Mi lehet bennünk közös? Félvárról teszem fel,
úgy is eldönt majd mindent az Utolsó December.
Ha a pillanatnak éltél, nyomj most egy kis pausét,
tegyél végre félre, mindent ami szarul ért.
Hallgasd meg a csendet, örülj majd a zajnak,
hidd el csupán egy percre, hogy fenn csak téged akarnak.
Egyszer elfogynak az órák, nem lesz már több hátra
és hogy emlékezzünk újra, nem dőlhetünk hátra.
Egyszer megállnál egy kicsit, de nem hagy majd az élet,
inkább pihenj meg most, amíg van rá még esélyed.
Egyszer elsötétül minden, nem nézhetsz fel a holdra,
nem lesz többé fénye se az embereknek gondja.
Eljön majd a nap, mikor nem várhatunk tovább már,
akit mind idáig szerettünk mindegyik már tovább állt.
... nem várhatunk tovább már,
... mindegyik már tovább állt.
Refr.: 2x
Meséld el milyen a sötétség, annak aki fényben jár,
az életben az úton, akadályt ő miért nem lát?
Mi lehet bennünk közös? Félvárról teszem fel,
úgy is eldönt majd mindent az Utolsó December.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
