|
|
|
Nézd, hirtelen csendben felnőttünk.
Hogy értsd: az idővel szemben vesztettünk.
Fontosabb volt minden más,
az élvezet és a csillogás.
Túl nagy szavakat soroltunk fel
és nem törődtünk semmivel.
Ma már mindent másképp látok,
általad össze állt a kép.
Sokat mondó, örök emlék.
Minden éjjel újra élem
a régi játék izgalmát.
Tetteinkben nem volt szégyen
és hittük még a csodát!
De titkos-vakon a végtelenben
nem láthattuk a változást:
Egy láthatatlan fal közénk állt.
Bánt, hogy neked a szó már mást jelent.
Fáj, hogy a közös múltunk csődbe ment.
Egy kimondatlan szövetség,
a sötétségben fényesség volt,
a hazugságban igazság,
a valótlanban valóság!
Sajnos mindig rá kell jönnöm,
a széllel szemben járok.
Tiszta szívem csak egy átok.
Minden éjjel újra élem
a régi játék izgalmát.
Tetteinkben nem volt szégyen
és hittük még a csodát!
De titkos-vakon a végtelenben
nem láthattuk a változást:
Egy láthatatlan fal közénk állt.
Minden éjjel újra élem
a régi játék izgalmát.
Tetteinkben nem volt szégyen
és hittük még a csodát!
De titkos-vakon a végtelenben
nem láthattuk a változást:
Egy láthatatlan fal közénk állt.
Egy láthatatlan fal közénk állt.
Ez az álom is lassan köddé vált…
