|
|
|
Phat:
Nagyot fordult a világ, tengap óta
Vagy csak én érzem úgy mintha tegnap lett volna
Hogy tudtam és hittem, enyém a holnap
És figyelnek fentről majd időben szólnak
Hogy nyilnak az ajtók, valóra válnak...
A tervek, a jók mindig kapnak kegyelmet
Hát, legyenek elvek
Szívem majd megsúgja, hogy merre menjek és kinek engedjek /JAH/
Jöttek az első nehéz napok
Az első stresszek mikor azt hittem hogy ehhez kevés vagyok
Az első vesztes csata, utána az első álmatlan éjszaka
Könnyekkel küszködve az ágyamban
Az első igazán, igazi szerelemnek...
Is vége szakadt, ma már pillanatok alatt "flesh"
Az első temetés, amikor leesett
Hogy hiába minden nem tehetünk eleget
Láttam sírni az anyám, ahogy vittek lánc és bilincs
Meg egy hideg zárka ajtó amin nincs kilincs
Nagyon hiáynoznak ma is a spanok
Remélem érzitek, hogy én mindig veletek vagyok /közben/
Végig írtam, ahogy közben végig éltem
Lekövettétek rímben míg a jelenhez értem
Most a három műszak, millió napokig
Az egyre távolabb kerülő vagyonig
De mi éri meg, a nagy pénz
Vagy hogy nyugodtan alszom, és nem kell hogy takarjam az arcom
De még így sem flesh, egy pár éve rohadtul nem flesh
Hogy ennek jó vége soha nem lesz
Mert úttalan utakon a sors és a végzet
Ami minden pillanatban irányít téged
Talán felém, talán tőlem távol
Egy bennünk élő másik világból
Cof:
Engem megnyugtat, hogyha éppen vagyok úton
Hogy hova kell odajutnom, azt nem is fontos tudnom
Furcsán elégedetté tesz, hogy megfoghatatlanná lesz a test
A sebesség hatására
Nem foglalkoztat más, csak hatoljak mélyen a tájba
Haggyak egyre inkább magam mögött minden hátra
Gondolat kap szárnyra és a fene se bánja
Csönd van körülötte és sok van még hátra
Meg annyi fény, meg valakinek az álma
Gyorsan tovább, mielött valaki reklamálna
Szalad alattam a sztráda, szalagkorlát a határa
Annyiban más, nincs kolrátozó tábla
Sok korlátozott álma változzon valóssá
Víz lehetne reményük, a Földet végleg elmosná
De kell most más, mert nincs varázs
Marad az úttalan utakon a furikázás
A pénzzel napról napra gurigázás
A világon van még tuti száz más
Olyan szerencsétlen aki mindig csak tétlen
Siránkozik álladnóan, hogy miért éppen
Ő van a pihenőben, a lelke a libegőben
Az álom kifogyóban van, az élet kihülőben
De szerencsére tart még a sebesség és az út
Bár, túlon-túl bonyolult és kicsit hosszúra nyúlt
