|
|
|
Én már sírni nem tudok,
Úgy érzem lassan elbukok,
te neked a könnyeid maradtak,
Erőt meríts higgy magadban!
Én már sírni nem tudok,
Úgy érzem lassan elbukok,
te neked a könnyeid maradtak,
Erőt meríts higgy magadban!
Én már sírni nem tudok,
Úgy érzem lassan elbukok,
te neked a könnyeid maradtak,
Erőt meríts higgy magadban!
Hekiii:
love story-nak indult, nézd meg mi lett belőle
úgy állok, mint egy szikla és menetelek előre,
eltörött a csípő, mert túl nagy volt a lába
a Hamupipőkémnek ki elszökött a bálba,
a telefonom néztem a hívásodat várva,
s miattad az ajtóm minden este tárva,
a reggelem egy káosz, az éjjelem meg botrány,
mert rá jöttem, hogy többé nem jössz vissza hozzám,
Rómeó és Júlia, Montague és Capulet,
de minden tiszta tűz, de a szerelmünkből hamu lett,
szomorkodás helyett kértelek, hogy nevess,
a gyűlöleted helyett kértelek, hogy szeress,
ebből persze semmit maradj akkor magadnak,
hitelt adva magadnak rólam kapott szavaknak,
ennyi lett a vége, a türelmem is elfogyott,
és egy a biztos bébi sírni többé nem fogok!!!
Én már sírni nem tudok,
Úgy érzem lassan elbukok,
te neked a könnyeid maradtak,
Erőt meríts higgy magadban!
Én már sírni nem tudok,
Úgy érzem lassan elbukok,
te neked a könnyeid maradtak,
Erőt meríts higgy magadban!
Atesz:
Darabokra szedek minden érzést,
de ez valahogy kifog rajtam és én kérek elnézést,
mert az Isten nem büntet, a sors a hibámért ültet,
ember hiába tüntet, egyszer minden eltűnhet,
el is tűnt. Ne sajnálj, mert arra még nem szorulok,
a jég hálán is megélek, ha néha ki is borulok,
nem csak rólam szól, csak én magammal üzenek,
hisz a postás is kap levelet, hiába nem jött üzenet
meg akarom mutatni, hogy erős vagyok a szívemben,
kibuktam és leírom, de nem változik semmi sem
csak, hogy tudjátok, a megoldás nem létezik,
ha az árral úszol szemben, egyszer úgy is észre veszik,
jött a mentőhajó, és az enyém te voltál,
de elsüllyedtünk együtt, és nem kaptunk 10 Oscart,
ne is szánjanak, inkább semmi mint a rossz,
ne mondj semmit ha dadogsz én örülök, ha ragyogsz!
Én már sírni nem tudok,
Úgy érzem lassan elbukok,
te neked a könnyeid maradtak,
Erőt meríts higgy magadban!
Én már sírni nem tudok,
Úgy érzem lassan elbukok,
te neked a könnyeid maradtak,
Erőt meríts higgy magadban!
Én már sírni nem tudok...
Úgy érzem lassan elbukok...
te neked a könnyeid maradtak...
Erőt meríts higgy magadban...
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
