Előadó: | Petruska |
---|---|
Album: | Metropolita |
Megjelenés: | 2014 |
Hossz: | 4:22 |
Szövegírók: |
Petruska András Babarci Bulcsú |
Babarci Bulcsú |
|
Kiadó: | szerzői kiadás |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Libben egy árnyék a téren át
Fényszóró festi az éjszakát
Tollboa, lakkcipő autóba száll
Szabadság illata leng körül
Kalandvágy izgalma ég belül
Egy eltitkolt álom ma még beteljesül
S akkor meglát egy szőrmekabátba bújtatott madárka
S rajta terem a tenyeremen, éneke szívemhez ér
Szép szemű édesem
Aranyom, ékszerem
Meséld ma el nekem
Mi rejlik mélyen odabenn
Meseszép tájakon
Völgyeken, dombokon
Szárnyalunk, perdülünk-fordulunk
Amíg az ár nem szab határt
Pezsdül a vérem, az utca vár
Emberek suhannak fel s alá
Ki erre, ki arra, készenlétben áll/már
Parfümöm felhője körbeér
Beborít, mámorít, jót ígér
Előttem megadón megnyílik a tér
S elém kerül egy megrészegülten ténfergő tétova
Aranyifjú, félénk fiú, titokban engem akar
Szép szemű édesem
Aranyom, ékszerem
Meséld ma el nekem
Mi rejlik mélyen odabenn
Meseszép tájakon
Völgyeken, dombokon
Szárnyalunk, perdülünk-fordulunk
Amíg az ár nem szab határt
Szunnyad a románc, a plafont lesem
Fülledtség gőzében ázik fejem
Mondd, kedvesem, ugye jó volt velem?
Keresem a szót, de csak a tárcám lelem
Ily’ módon tetszelgünk kedveskedvén
Egymásnak az élet játszóterén
Ki bájjal, ki kocsival, mogyorós csokival
Csókkal vagy puszival, vadiúj rucival
Te meg én
Szép szemű édesem
Aranyom, ékszerem
Meséld ma el nekem
Mi rejlik mélyen odabenn
Meseszép tájakon
Völgyeken, dombokon
Szárnyalunk, perdülünk-fordulunk
Amíg az ár nem szab határt
Libben egy árnyék a téren át
Fényszóró festi az éjszakát
cserihanna új felvétele a lírai hangszerek és lo-fi beütésű, nyugalmas lüktetés hirtelen egy merőben más, feldúlt szövegvilággal találja szembe magát. Ettől valahogy még fájdalmasabb az egész téma, amelyet a „Szörny vagyok” című zene megfogalmaz. Az énekesnő megszokott, mély lélektani miliőjében debütál és feloldást már csak április 5-ei önálló, teltházas estjére ígér, amikor megkísérel felszabadítani saját magát és közönségét a társadalmi és belülről fakadó béklyóktól.
„A „Szörny vagyok” című szám egy intim vallomás arról, hogy milyen az általunk csúnyának vélt arcunk, hogy az önutálat hogyan változtat át minket időnként frusztrált szörnyekké, és milyen az, ha a hozzánk legközelebb állók elől ezt minden igyekezetünk ellenére sem tudjuk elrejteni.
A legelviselhetetlenebb verziónkat ugyanis a barátaink, a párunk vagy a családunk is megtapasztalják időnként, sőt néha egyenesen ők esnek áldozatául ennek a bennünk feléledő szörnynek. A legmélyebb félelmemet, a saját szerethetőségemmel kapcsolatos kételyeimet igyekeztem ebben a dalban megfogalmazni” – árulta el a pécsi születésű énekesnő-dalszerző szerzeményéről.
Hanna eddigi, kétéves zeneipari jelenlétével, hitelesen kapcsolódva önmagához elérte, hogy egyre hangosabb szócsöve legyen a mai, átlagos felnőttek lelki világának, akiknek piszok rögös az önismerethez és az önelfogadáshoz vezető út. Igazi mintapéldák erre az „Akinek én sok vagyok”, a „ZSIRÁFHÁT”, a „pánick”, az „Őrült nő”, vagy a „ma se csináltam rohadtul semmit” című darabok.
A debütáló „Szörny vagyok” időzítése pedig nem véletlen, ugyanis az előadó éppen egy hét múlva igyekszik leszámolni a hétfejű sárkánnyal és szakítani az önostromló gondolatokkal az Akvárium Klubban.
Fotók: cserihanna