|
|
|
| Előadó: | Petruska |
|---|---|
| Album: | Metropolita |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 3:55 |
| Szövegírók: |
Petruska András Babarci Bulcsú |
|
Babarci Bulcsú |
|
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Sínen vagyok, révbe érek, a lábam elé nézek
Csomaggal, térképpel kézben, figyelem, merre lépek
Körbe-körbe megkergült bőröndkerekek kergetnek
Kósza szárnyak alatt lepergő állomásneveket
S ahogy a hatalmas kalitka kitárul lassan a fejem felett,
A fény, a hang, a füst elárul sok minden egyebet:
Laza kalandok siheder hadát, örömök múló zaját
A régi otthon elvadult szagát, egy vadiúj hazát
Ez a város, ez az életem,
Én összeteszem két kezem
Hogyha végre megtalálom őt
Ez az álmom, ez a végzetem
Én ezt hajszolom végtelen
Boldogságot, sikert, szép jövőt
Hát minden itt van, ami éppen most kell
Egy kissé kopott, de pont megfelel
Idővel tán majd jobb is akad
S ami marad, tán megragad
És látom, nem a képeken,
Hanem a szívem súgja énnekem:
Itt majd végre megtalálom őt
Mosolyogva, persze, hogy úgy tűnt, énhozzám szaladsz
Szórakozottan elnéztem, amint mellettem elhaladsz
És még remélni véltem, egyszer tán te leszel majd a nagy ő
Bár ideig-óráig bárki bármibe helyettesíthető
Ez a város, ez az életem,
Én összeteszem két kezem
Hogyha végre megtalálom őt
Ez az álmom, ez a végzetem
Én ezt hajszolom végtelen
Boldogságot, sikert, szép jövőt
Hát minden itt van, ami éppen most kell
Egy kissé kopott, de pont megfelel
Idővel tán majd jobb is akad
S ami marad, tán megragad
És látom, nem a képeken,
Hanem a szívem súgja énnekem:
Itt majd végre megtalálom őt
Mint hétvégi ünneplőbe öltözött
Jövevény, aki a városba költözött –
Egykori Józsi a Bélák között –
Lám, mi rejlik a paraván mögött!
Kész van –e, s ha nem, meddig készül
Szebb lesz –e a világ, ha felépül
S végül is, mit is takar a magyar álom:
Várom, ha más nem, hát, én majd megcsinálom
Ez a város, ez az életem,
Én összeteszem két kezem
Hogyha végre megérthetem őt
Ez az álmom, ez a végzetem
Én ezt hajszolom végtelen
Boldogságot, sikert, szép jövőt
Hát minden itt van, ami éppen most kell
Egy kissé kopott, de pont megfelel
Idővel tán majd jobb is akad
S ami marad, tán megragad
És látom, nem a képeken,
Hanem a szívem súgja énnekem:
Itt majd végre megtalálom őt
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
