|
|
|
Egyszer minden véget ér, vártalak de nem jöttél,
Nézzél rám, jobb ember lettem amióta elmentél!
Biztonságban vagy, de minden olyan monoton,
Úgy is tudom, hogy gondolsz rám titokban még a vonaton!
Az idő repül, de hová repít?! Tudod a nevemet eszik.
A sok gádzsi mellettem fekszik, de nekem egyik sem tetszik!
És meddig?! Vártam eleget eddig... de minek kell nézzem a gyereket,
Aki a szívedben nem más csak vendég?! Én mennék.
De eltűnt az út, eltűnt a múlt,
Van aki szeret és van aki dug,
Valaki kell, ezért valakid van,
De ott vagyok még a szavaidban!
Tudom, hogy tudod, hogy mindig leszek,
De mások meg veszik a szereteted!
Szeretheted...
De úgyis tudom, hogy megjátszod a kibaszott szerepedet!
Mindig ezeket tetted, én voltam kinevetted,
Ki dobtad amit vettem, ezt tetted, ami lettem!
Te tudtad a zenével vagyunk mi ketten.
Ellenünk fordultál, rendben...
Csendben... én fogtam a cuccom és mentem.
Tudod Te voltál a jövő, ami múlt már,
Nem rég szerelem volt, most meg szívből utál!
Én melletted voltam, ellenem fordultál,
Hiába akarlak, Te nem az vagy aki voltál!
