|
|
|
| Előadó: | Fülke |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Húzom a láncot a porban még ha néha szenvedés is
Bennem már csak a harag és a hazug szavak
Nem merek már rég remélni (2x)
Húzom a láncot, dobom az álcát
Én megszoktam, hogy elém nem hoznak ezüst tálcát
Az idő meghúzza rajtunk a láncát
Mindig elkell rejteni jó mélyre a pénztárcát
Húzom a láncot egyszer el szakad
Senki nem arra született, hogy soha ne legyen szabad
Nézz rám én útban állok nem tudsz kikerülni
Soha nem adom fel, nem fogok kiterülni
Húzom a láncot már rég nem a mult rabja
Persze, hogy a szépet látod, ha mindenki azt mutatja
Küzdöttünk, harcoltunk bár nem tudtuk meddig kell
Senki nem segít, hogyha menni akkor menni kell
Húznak vissza, de te erős vagy nem engedsz
Van célod elég , ha a büszkeség veled lesz
Nem bízok, mert így magamon sebet nem ejtek
Megbocsájtani tudni kell, de soha nem felejtek
Húzom a láncot a porban még ha néha szenvedés is
Bennem már csak a harag és a hazug szavak
Nem merek már rég remélni (2x)
Szerető tekintet fellül múl bármit
Nem voltak sokan, de nem is az mi számít
Ahogy én felnőttem sok nyápic belebukna
Minden spanom áruló, minden csajom kúrva
Az én világom fertő pedig hétköznapi esetek
Semmi rablás, drogok, páncélok és fegyverek
Minden lánytól elvesztem a fejemet
Egy eredeti gyerek bárkit lekenyerez
Futottam, de utolért a szerelem
Azóta is keresem, hogy ezt újra érezzem
Minden lélegzet egy dologra kéztet
A fajtám ravasz, romlandó lélek
Hazugságokat az exeim átéltek
Aki egszer megértő lesz nekem a végezet
Húzom a láncot és, ha eljön majd a vége
Angyalokkal szállok felfelé az égbe
Húzom a láncot a porban még ha néha szenvedés is
Bennem már csak a harag és a hazug szavak
Nem merek már rég remélni (2x)
Húzom a láncot a porban
Nem ér el semmit az életben ki szótlan
Cselekedj ember, kellj fel ne add fel
Aki mer álmodni nálunk csakis az nyer
Húzom a láncot a porban még ha néha szenvedés is
Bennem már csak a harag és a hazug szavak
Nem merek már rég remélni
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
