|
|
|
| Előadó: | Szánti Judit |
|---|---|
| Album: | Szombat éjjel |
| Megjelenés: | 1985 |
| Hossz: | 3:06 |
| Szövegírók: |
Szánti Judit |
|
Clarke Vincent |
|
| Kiadó: | Hungaroton FAVORIT |
| Stílus: | pop electro nev wave |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Lenézek az ablakon át
Az utca üresen áll...
Miért nem vársz rám?
Tegnap volt, hogy megjöttél,
Ki tudja, hova tűntél?
Miért nem hívtál?
Olykor szükségem van magányra,
De mindig szükség van egy barátra!
És hidd el, így igaz:
Csak te vagy!
Eszembe jut néha a név,
Mit adtam neked még rég...
Milyen szép volt!
Nem éreznél semmit ma már,
Ha újból kimondanám...
Neked szólt!
Olykor szükségem van magányra,
De mindig szükség van egy barátra!
És hidd el, így igaz:
Csak te vagy!
Olykor szükségem van magányra,
De mindig szükség van egy barátra!
És hidd el, így igaz:
Csak te vagy!
Képzeletben hiszem, hogy vársz
Az utca túloldalán!
De csak árnykép...
Bezárt ajtón, ablakon át,
Érzem, hogy most ölelsz át!
Buta játék...(Buta játék...)
Olykor szükségem van magányra,
De mindig szükség van egy barátra!
És hidd el, (Igen!) így igaz:
Csak te vagy!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
