Előadó: | Ballagási dalok |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | ballagási |
Címkék: | Keressük! |
Ballag már a vén diák tovább, tovább,
Isten veletek cimborák tovább, tovább.
Ez út hazámba visz,
Filiszter leszek magam is
Tovább, tovább, tovább.
Fel búcsúcsókra, cimborák!
Elindultam szép hazámból
Híres kis Magyarországból
Visszanéztem félutamból
Szememből a könny kicsordul.
Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám.
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.
Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek.
Hosszú út porából köpönyeget veszek.
Búval és bánattal kizsinóroztatom,
Sűrű könnyeimmel kigomboztattatom.
Fúdd el, jó szél, fúdd el
Hosszú útnak porát
Hosszú útnak porát, az én lelkem búját.
Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus
Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus
Post iucundam iuventutem
Post molestam senectutem
Nos habebit humus
Nos habebit humus
Vivat academia, vivat professores
Vivat academia, vivat professores
Vivant membrum quot libet
Vivat membrum quae libet
semper sint in flore
Jut még eszedbe, kedvesem a boldog ifjúság,
Az erdőszéli kis patak, s a régi jó barát?
Ó, gondolj, gondolj néha rám
a sors bármerre hajt,
emlékül küldöm kedvesem a régi-régi dalt.
Mily fürge táncban kergetőztünk fenn a dombtetőn
Most fáradt lábbal bandukolva járunk reszketőn.
Ó, gondolj, gondolj néha rám
a sors bármerre hajt,
emlékül küldöm kedvesem a régi-régi dalt.
Mily vígan szelte csónakunk a tónak kék vizét,
Most zúgó tenger habja választ tán örökre szét.
Ó, gondolj, gondolj néha rám
a sors bármerre hajt,
emlékül küldöm kedvesem a régi-régi dalt.
Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt
Itt hagyjuk kedves iskolánk,
indulunk messze már.
Tanáraink és társaink a szívünk nem feled
Te kedves osztály, víg tanyánk,
immár isten veled, immár isten veled!
Szétszór a sors, mint szél a port,
Ki tudja, merre vet?
De szívünk egyszer visszahoz ölelni titeket.
Sok kedves emlék fűz ide, amely most megszakad,
De az élet szólít, menni kell,
csüggedni nem szabad, csüggedni nem szabad.
Az élet szólít menni kell, de válni oly nehéz,
A küszöbről a vén diák még egyszer visszanéz.
Ne fájjon hát a búcsúzás, ne sirass hű barát!
Még visszatér a vén diák,
Viszontlátásra hát! Viszontlátásra hát!
Régi mesékre emlékszel-e még?
Volt egyszer rég, volt egyszer rég.
Szép tavaszon ragyogott fenn az ég,
Volt egyszer rég, volt egyszer rég.
Ó, mondd miért nem mesélsz már nekem?
Boldog időt soha nem feledem
Hallani vélem a hangodat még,
Volt egyszer rég, egyszer rég.
Üres az osztály, most búcsúzik tőle
A dalos ajkú sok vidám diák.
Az együtt töltött szép napok emléke
Fülünkbe cseng, mint szép melódiák.
Amíg az osztályt nézem elmerengve,
Az én szemem is mintha könnyes lenne.
A régi emlék fáj, sajogva fáj,
Üres az osztály, nincs lakója már.
Minduntalan címmel Krasznahorkai László prózavilágát mutatja be a MűvészetMalom új kiállítása, amely június 15-én nyílik Szentendrén.
A tárlat az író életművének kulcsmotívumai köré szerveződik
Nem kevesebbet vállal, mint hogy az író következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit ne csak a rajongóknak, hanem a kérdező, bolyongó, érdeklődő látogatóknak is átélhetővé tegye.
A tárlatban a szerző regényeinek fordítóival készült interjúk, Tarr Béla-filmek és az író kevésbé ismert szentendrei kötődései is szerepet kapnak.
A kiállítás nem kronologikusan építkezik, hanem installatív módon képezi le Krasznahorkai prózájának alapvető hangsúlyait, érzékeltetve az indázó mondatok és a mondandó útvesztő jellegét, miközben a regényíró alakját fotók, dokumentumok, kéziratok hozzák közelebb a nézőhöz.
A tárlat egyik látványos eleme a Magyar Állami Operaház hatalmas bálna-díszlete, amely az első magyar nyelven írott Eötvös Péter-operához készült. A zeneszerző Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenés adaptációját állította színpadra.
Krasznahorkai László metafizikus tágasságú, zenei lendületű prózája megkülönböztetett helyet foglal el a kortárs magyar irodalomban, és töretlen a világirodalmi jelenléte is.
Regényei a világ szellemi hanyatlását, az ember egzisztenciális magányát, az értelem keresésének hiábavalóságát apokaliptikus víziókkal, groteszk tablókkal mutatják meg, esszéisztikus írásai filozófiai kíváncsisággal a szépség, a transzcendencia és az emberi törekvés határait kutatják.
A kiállítás október 26-ig tekinthető meg a szentendrei MűvészetMalomban.
Fotók: Krasznahorkai László hivatalos weboldala