Hol ér véget a kérdés, vajon hol kezdődik a válasz,
Mondd csak, én alakítom a sorsom, vagy tán mindig a végzet választ?
Egy minden koron átívelő univerzális déjá vu lenne,
Hogy nem a világ, ami változik; csak mi változunk benne?
Szilánkosra tört gondolatmenet, szemben a hátbatámadó
A felismerés mocskában egy régi-új fantomkép látható
A saját farkába harapó sárkány, az elgyűrűző víztükör
És az öntudat legmélyén az utolsó főellenség üdvözöl
Ha pokolra jutsz, a legmélyére térj
Az már a menny, mert mindig
Mindig minden körbeér
Ahol a ragyogó múlt és a sivár jövő egy új kört indukál
Ott egy végeláthatatlan örvényt kavar a létezésspirál
És az eseményhorizont peremén sodródó lelkek nyomán
Mondd csak, a szeretet éltető ereje átjut-e az idők vasfogán
És a tér minden üvegfalán
Apáink vesztes csatáit vívjuk, bár fiaink vére még lázadó
A generációs csatározásban minden poszt végigjátszható
Végül pontosan ugyanoda érek vissza, ahonnan eredetileg indultam
És nem a világ, és nem az idő, csak én vagyok az, aki elmúltam
Együtt mindenre képesek vagyunk, te és én,
Holott jelentéktelen horzsolások vagyunk csak egy világ felszínén
Ahol megannyi önműködő baljós szimmetriát inspirál
Az elmosódó évek tágulásában nyílt létezésspirál
Hírek
Lábas Viki profi tánccal lepett meg minket a Margaret Island új klipjében
A Senki nem felel c. dalukhoz forgatott klipben Lábas Viki énekesnő egy fiatal, profi kortárs balettáncossal, Vincze Lotárral mutatja be egy párkapcsolat dinamikáját.
A Margaret Island első táncos klipjének képi világát Szeleczki Rozália rendező és Czár Gergely koreográfus álmodta meg, amiben Viki nem félt kilépni a komfortzónájából: életében először kísérletezett a kortárs tánccal.
A klipforgatást megelőző próbafolyamat során Lábas Viki heteken át rendszeresen járt le a táncosok szegedi próbatermébe, elmondása szerint azonban minden perc megérte, rengeteget adott neki a közös tánc: “Bár mindig is szerettem táncolni, magam is meglepődtem, milyen óriási élményt szereztek számomra a hosszú próbanapok Lotárral és a koreográfusunkkal, Gergővel, akiknek nagyon hálás vagyok, hogy amatőr létemre is szívesen fogadtak engem, és a legnagyobb türelemmel biztattak a nulladik perctől kezdve”, mesél erről az időszakról Viki. “Már nevetve emlékszem vissza az őrületes izomlázra, amit a 3-4 órás próbák után éreztem, most értettem meg csak igazán, mit jelent a ‘tetőtől-talpig’ kifejezés… Kemény volt, de nagyon szeretem a végeredményt. A tánc pedig valódi terápia volt számomra, imádnám, ha valamilyen formában be tudnám építeni az életembe a későbbiekben!”
