|
|
|
| Előadó: | Awful |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kuris Tamás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén:
Az igazság fáj, kimondom bármivel jár!
Hogy mi lesz a vége az nem számít már!
A vonat csak áll, induljunk már
Az élet az megy soha sem áll
Az igazság fáj, kattan a zár!
Hogy mi lesz a vége ez nem számít már!
A vonat csak áll, induljunk már
Az élet az megy soha sem áll
1. verze:
Az igazság fáj és fájni is fog
Én elviselem az élet bármit is dob
Fájni fog amikor elhagyja szám
Mert akármi történt mindig számíthattál rám
Fájni fog amikor megüti a füled
Mert eleje és vége van de soha nincs szünet
Fájni fog amikor a szívedbe hatol
Mert akikben megbíztál mindegyik lator
Legfőképp azért fáj mert minden igaz
Feltétel nélkül veled, mutasd ki az?
Én kimondom nem számít mi lesz a vége
Folyt már ki nem egyszer az igazak vére
Én kimondom nem számít bármivel jár
Megsértődsz és messzire sodor el az ár
Megkopott rendesen az igazság fénye
Én kimondom és lehet pont ezért lesz vége
Refrén
2.verze:
Testvér!! Te kajak felkérdeztél?
Mást hívtam helyetted és nem érted hogy mér?
Elmondtam ahogy gondolom az igazságot
De az a helyzet kicsit te is máshogy látod
Amit magyarázok megérteni nem próbálod
A saját utad bizony azt nem jól járod
Úgy érzem nagyon elszaladt veled a ló
Egy gádzsi miatt indult el nélküled a hajó
Kevés ésszel akarsz szakítani nagyot
Kicsit nem figyelünk oda és hívhatjuk a papot
Mindig önzetlen volt nekem a segítségem
Tudom a tiéd is ezért vissza nem is kérem
Azért álltál belém akiért én beléd nem
Rám kiabáltad pedig nem én cseréltem
Te hoztad a körbe a spanodat szerintem
Így a problémád a mai napig nem értem
Refrén
3. verze:
Bocsánatot úgy kaphatsz ha előtte kéred
Az milyen dolog bátya, hogy betámadod a véred
Elfelejted milyen fontos is a család
Elfelejted ki nem rakott soha alád
Figyelj oda, hogy mit mond a felmenő
Nem mindegy, hogy valaki bátor vagy vakmerő
Amikor leszáll a lila köd testvér
Rájössz te is, hogy nagyot estél
Semmit nem ért akiért mentél
Eljön az idő mikor mindenki megtér
Jönnél vissza de belőled nem kér
Aki meghallgat az csak a testvér
Refrén
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
