|
|
|
| Előadó: | Awful |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kuris Tamás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén:
Az igazság fáj, kimondom bármivel jár!
Hogy mi lesz a vége az nem számít már!
A vonat csak áll, induljunk már
Az élet az megy soha sem áll
Az igazság fáj, kattan a zár!
Hogy mi lesz a vége ez nem számít már!
A vonat csak áll, induljunk már
Az élet az megy soha sem áll
1. verze:
Az igazság fáj és fájni is fog
Én elviselem az élet bármit is dob
Fájni fog amikor elhagyja szám
Mert akármi történt mindig számíthattál rám
Fájni fog amikor megüti a füled
Mert eleje és vége van de soha nincs szünet
Fájni fog amikor a szívedbe hatol
Mert akikben megbíztál mindegyik lator
Legfőképp azért fáj mert minden igaz
Feltétel nélkül veled, mutasd ki az?
Én kimondom nem számít mi lesz a vége
Folyt már ki nem egyszer az igazak vére
Én kimondom nem számít bármivel jár
Megsértődsz és messzire sodor el az ár
Megkopott rendesen az igazság fénye
Én kimondom és lehet pont ezért lesz vége
Refrén
2.verze:
Testvér!! Te kajak felkérdeztél?
Mást hívtam helyetted és nem érted hogy mér?
Elmondtam ahogy gondolom az igazságot
De az a helyzet kicsit te is máshogy látod
Amit magyarázok megérteni nem próbálod
A saját utad bizony azt nem jól járod
Úgy érzem nagyon elszaladt veled a ló
Egy gádzsi miatt indult el nélküled a hajó
Kevés ésszel akarsz szakítani nagyot
Kicsit nem figyelünk oda és hívhatjuk a papot
Mindig önzetlen volt nekem a segítségem
Tudom a tiéd is ezért vissza nem is kérem
Azért álltál belém akiért én beléd nem
Rám kiabáltad pedig nem én cseréltem
Te hoztad a körbe a spanodat szerintem
Így a problémád a mai napig nem értem
Refrén
3. verze:
Bocsánatot úgy kaphatsz ha előtte kéred
Az milyen dolog bátya, hogy betámadod a véred
Elfelejted milyen fontos is a család
Elfelejted ki nem rakott soha alád
Figyelj oda, hogy mit mond a felmenő
Nem mindegy, hogy valaki bátor vagy vakmerő
Amikor leszáll a lila köd testvér
Rájössz te is, hogy nagyot estél
Semmit nem ért akiért mentél
Eljön az idő mikor mindenki megtér
Jönnél vissza de belőled nem kér
Aki meghallgat az csak a testvér
Refrén
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
