|
|
|
| Előadó: | Mr. Busta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. verze:
Mindenkinek mást ad az a vaker ami kijön,
Hülye gyerekeknek hada meg azt hiszi,hogy majd kitör,
Megy a fotó jön a pacsi fless a hyphom,
Ma este is kétszer köpöm tele majd a mikom,
Jön a fotó,megy a pacsi ez az élet,
Majd kitolom a selfiem, mert a pacekomból élek,
Viccelsz minek ez a cécó aki nyerő,
Aki nyerő, az a menő nem egy gagyi kereskedő
Fertő, amiben én nem veszek részt régen,
Mire idekerülnétek úgyis elcsúsztok a jégen,
Nem akarok senkinek a sikerére menni,
Ti akartok rajtam keresztül celebek lenni,
Egy szöveget mutass, ami nem fedi a valót,
Megbukott az régen, aki lenyelte a karót,
Tudom nehéz ez az élet, nem muszáj a rap na,
Nem én szálltam, szállok el a portól mint egy Cessna,
Refrén:
Amíg fel akartok jönni rajtam, ki akartok törni, addig felmegyek a színpadra és feldobom a píszt, jön a taps... jön a taps... jön a taps... jön a taps...
Amíg össze vissza mondod mindenkinek a kamu híreket és elhiszed, amit mondasz addig csakis nekem jön a taps... jön a taps... jön a taps... jön a taps...
2. verze
Megmondtam, hogy tartom magam az elvekhez, amíg nem,
fizettek nem megyek nyilatkozni köpedék szarba,
Megmondtam, hogy nem érdekel se a bulvár se a TV csak az érdekel, hogy a nevem a tiszta,
Az, hogy ki mit beszél ismered az embereket mindenki a pénz rabja lett eszeveszett banda,
Utánam fordulnak meg az emberek az utcán, RTM a rendszám, úgyhogy részemről a fukk ya,
Marad mindig gyökér, akinek kijár a kötél, de ez így marad ezt választottam csak a rajba,
Amíg azt se tudják ki, vagy mi lesz belőled te csíra addig az én nevemet mondják, hogy Busta,
Nem kértem meg senkit, hogy hallgassa a lemezem ez az én életem,
Mindig erről szól a szakma,
Nem érdekel az se már, hogy ki,mit beszél rólam, mert a fele felének a fele sem igaz na,
Refrén.
3. verze:
Nem számítok arra, és akkor nem ér a meglepetés, hogy valaki segítene maradok a szarba,
Így legalább tudom, hogy az egész tábor velem és csak a zeném lesz, az ami majd belenyom a lattba,
Mögöttem egy 20-as amit nem vehetsz el tőlem és ha nagyon idegesít akkor beledőlsz egy kardba,
Fel se fogod, mennyi gyerek van mögöttem a telepen az utcákon nem a pisztolyom lett a hitelem,
Nevelem a gyerekeket mást nem hallok onnan, hogy a szövegem az durva de miről szól a rap na,
Ilyen ez az élet, mindenhol a mocsok aki lágyabbat akar az menjen el a könyvtárba még ma,
100 felett a dalom amit nem mutogat senki, mert ha kiderül,hogy frankó akkor agyon fogtok égni,
Mindenkinek szíve joga bármit tenni ellenem de a rap marad mindig
az igazi fegyver hogyha...
Refrén.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
