|
|
|
Fúú basszus... Ez a kurva szerelem..
Folyton lerobban, de mégis szerelem
Az alkatrészeket. Van mikor részegen,
Lábujjhegyen állva egy rozsdás fél-szegen.
Nem tudom még meddig maradok talpon,
Hiányod a félelem, eldurrant a patron.
Zuhanok a mélybe, a kezedet kérem,
Nyújtod majd elhúzod, így szívod a vérem.
Nem érdekel téged, ezt tudom már régen,
Nyomasztó érzés, már rég vendégem.
Magányos nem vagyok, csak Te hiányzol nekem,
Hiszen a részem vagy, egy darabka lelkem.
Te is tudod, érzem, de nem ismered be,
Egybefutó körök 'miket jársz a végtelenbe..
Ha kilépnél már végre, tudod hol találsz,
De türelmem nem örök, döntsd el hova vársz!
Szívemben még mindig élsz.. (Ideje lenne már..)
Eldönteni végre merre mész.. (Nincs ki örökké vár!)
Sűrű homály kúszik az égre.. (Ha nem látsz tisztán..)
Miért nem hallgatsz a szívedre, vajon merre lépne?!
Látom az arcodat, ha lehunyom a szememet,
Hiába tagadnám rég elvetted az eszemet.
Leszegem a fejemet, hátha elfelejtelek,
Hiába próbálom már nem használnak a felesek...
Földre szállt angyal 'ki eljött, hogy kísértsen,
Elmondom, de már nem várom azt hogy meg is értsen.
Ha szemébe nézek elkábít a bája,
Túl gyenge vagyok, tudom, ez nem az ő hibája..
Küzdelem az élet, küzdelem minden perce,
Ez is jön ráadásnak, miért is ne? Persze!
Szívemet már csak ez az érzés tartja egybe,
Ha nem leszel itt, megy is a levesbe..
Az a szál meddig vár? Meddig bírja még?
Várok rád, amíg lehet, 'míg a mélybe hullanék.
Hogy mit érzek számomra is felfoghatatlan,
Reményt keltő napsugár a pirkadatban..
Szívemben még mindig élsz.. (Ideje lenne már..)
Eldönteni végre merre mész.. (Nincs ki örökké vár!)
Sűrű homály kúszik az égre.. (Ha nem látsz tisztán..)
Miért nem hallgatsz a szívedre, vajon merre lépne?!
..mindig élsz..
..eldönteni végre merre mész..
..sűrű homály kúszik az égre..
Miért nem hallgatsz a szívedre, vajon merre lépne?!!
Mit tehetnék? Hisz' itt nincs menekvés.
Már magam sem tudom, hogy mit szeretnék..
Bár mehetnénk együtt egy úton!
Nem ismersz fel, de füledbe súgom:
Több emberöltő óta keressük egymást,
Megleltelek így hogy szeressek mást?
Megláttam már a fényt az alagút végén,
De te odaát vagy, én meg a szakadék szélén..
Szívemben még mindig élsz.. (Ideje lenne már..)
Eldönteni végre merre mész.. (Nincs ki örökké vár!)
Sűrű homály kúszik az égre.. (Ha nem látsz tisztán..)
Miért nem hallgatsz a szívedre, vajon merre lépne?!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
