|
|
|
| Előadó: | ULTRAVALÓ |
|---|---|
| Album: | Mikrofonpróba EP (2014) |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ivády Levente Ivády Vajk Attila |
|
Ivády Vajk Ivády Levente |
|
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | funky |
| Címkék: | Keressük! |
Ez az első szó mindig: mikrofonpróba
Hát legyen ez az első lábedző kezdőnóta
És egyben ars poetica, meg egy kicsi agygimnasztika
Valami-valami ősi ritmika és némi szóatlétika
A hangerőgombját biztonságból felcsavartam
De ha begerjedne a cucc, az nem-nem-nem miattam van
A kábel csatlakoztatva, de a lámpa még nem ég
Talán, ha bekapcsolnám működne, és végre hallható lennék
Mintha 220 volt rázna szét
Minden szív stroboszkópként jár
Érzem a hőmérsékletét
Megpendül minden idegszál
Az erősítő majd erősít, de hol van a konnektor?
Most mi van, most mit nevetsz? Én sem tudhatok mindent magamtól
Érted már amit mondok, egy-két há’ és négy
És biztos vagy –e benne, hogy tényleg hallani szeretnéd?
Én inkább ellenőrzök mindent, a technika ördöge nem alszik
Mert ma már nem az a jó, ami YO! Hanem ami igazán jól hangzik
Mert van itt sztereó hangfal, és egy jó adag kilowatt
De attól, hogy valami hangos, a lóláb még bárhol kilóghat
Nahát ez az a valami, amit én zenének hívnék,
És ha emiatt a tömegből egy icipicit kirívnék
Akkor lehet, hogy mégis a közeg az, ami mérgezett
A fülek csak ülnek és az agy is lefékezett
Csigidi-csak az ékezet, ami fontos nem a betű
Ki tudja mi a való, és mi a meseszerű
Pénzszerzés vagy a zeneszerzés, összekeverni hiba
Hangjegyek helyett bankjegyek, pár pénzzel pumpált liba
Na szia, én ebből köszönöm, de nem
Már réges-régen megfogadtam, hogy lesz egyszer egy lemezem
Amin emberek játszanak, és így lesznek állatok
Nem egy gép jelenti be: ÉN MINDENT VÁLLALOK
És van, aki krákog, és van, aki hápog
És van, aki némán, mint egy hal, csak tátog
Mégis ikon lesz, trendi termék
Egy rádióból csöpögő életkellék
És sokan makognak, dadadadadognak
Címeket adnak gyári zajoknak
De ne felejtsd el a mikrofon jogar
És nemcsak akkor vagy király, ha szavakkal nem vagy fukar
Érezd az ütemet, ne fogd be a füledet
És olvass sokat TV nézés helyett
És ha az asszociációs perspektíva elég tág
A szöveg lesz pont, ami visszavág
Mert ha a mikrofont a kezedbe veszed, van egy fontos szabály
Belebeszélhetsz nyugodtan, de ne legyél papagáj,
Mert a mikrofon eszköz, a mikrofon fegyver
én amondó vagyok, inkább harcoljunk ezzel
A mikrofon hangszer, a mikrofon szócső
Az agyi univerzumhoz egy távcső
Elektronikus eszköz, ami alkalmas arra,
Hogy amit kimondok a számon azt MINDENKI HALLJA???
Mintha 220 volt rázna szét
Minden szív stroboszkópként jár
Érzem a hőmérsékletét
Megpendül minden idegszál
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
