|
|
|
| Előadó: | Rózsaszín Pittbull |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Jepy Kunos Péter Méhn Zoltán Nagy Imre |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | punk metál |
| Címkék: | Keressük! |
"A béka kétéltű csúszós randa állat, de van úgy, hogy BÉKABASZÓVÁ KELL LENNI!"
Szegény legény vót a kicsi Béla,
Anyja aszongya, há ne legyé béna.
Tessék itten van, nesze a tarisznya,
Mennyé világgá azt ne gyüjjé vissza.
Addig ameddig semmid sincsen,
Ne gubbasszá itten a priccsen.
Édes Bélám, így nem lehet éni,
Az elátkozott királyjányt meg kő kefélni.
Mer aptya Orbán ahogy az adót szedi,
Atú a szegény a nyakát szegi,
Eriggy a tóhú, ahun a lapu,
A békacomb között kinyílik a kapu.
Ne csókúgasd, me az nem segít,
Perdíccsed háttal azt fogd a seggit.
Tód be néki vissza válik a béka,
Király leszel fiam Béla.
Béla a szegény, Béla a legény,
Hiába minden nincsen remény.
Béla a legény, Béla a szegény,
A béka brekeg az élet kemény.
Béla a legény, Béla a szegény,
Nyakig ér neki a tehén lepény.
Béla a tónál csak szenved,
A béka brekeg: Brek, brek brek!
Béla a hátára vette a batyut,
Pucér talpa kirúgta a kaput.
Vissza se nézett, kiment rajta,
Ideges vót, hogy az anyja e hajtja.
Jó neki a priccsen semmit se tenni,
Mi a picsáé világgá menni?
Van otthun hajma, kenyér és zsír
És ha van pályinka, senki se sír.
Szüretkó is jut elibe bor,
Öblíti torkát, ha ragad a por.
Asszony meg minek? Nem kő neki,
Zsibong a dorong, rája veti
Magát a szomszéd Marcsára,
Mert annak a szája a harcsára,
Emlékezteti, amikó szoptya,
Bajszáná fogva, nyomja, csak nyomja.
Béla a szegény, Béla a legény,
Hiába minden nincsen remény.
Béla a legény, Béla a szegény,
A béka brekeg az élet kemény.
Béla a legény, Béla a szegény,
Nyakig ér neki a tehén lepény.
Béla a tónál csak szenved,
A béka brekeg: Brek, brek brek!
A tóhó érve, Béla nem tudta,
Melyik lehet, há jó meg dugta,
Az összes békát szépen sorba
Ráhúzogatta a bájdorongra.
Nemérdekűte a varangyok neme,
Jegény vagy jány, vagy a külleme.
A nagy munkába észre se vette,
A királyjány brekeg mellette.
Élvezett Béla és nagyot toppant
Lába alatt a jány, meg jól összeroppant.
Ebbű a fiú semmit se tudott,
Pihent egyet azt tovább dugott.
Eltelt már száz év, de mind hiába,
Aki nem hiszi járjon utána.
Menjen a tóhú, láthatja azt,
Békákba raktya Béla a faszt.
Béla a szegény, Béla a legény,
Hiába minden nincsen remény.
Béla a legény, Béla a szegény,
A béka brekeg az élet kemény.
Béla a legény, Béla a szegény,
Nyakig ér neki a tehén lepény.
Béla a tónál csak szenved,
A béka brekeg: Brek, brek brek!
És tudjátok, hogy hogy szólna ez a dal, ha mondjuk Berki Krisztiánról énekelnénk?
Berki az izmos, Berki a menő,
Berki heréjén nincsen redő.
Berki a trendi, Berki a szép,
Vasaltatja a heréjét.
Berki az izmos, Berki a menő,
Berki heréjén nincsen redő.
Berki a trendi, Berki a szép,
Mert vasaltatja a heréjét.
Minduntalan címmel Krasznahorkai László prózavilágát mutatja be a MűvészetMalom új kiállítása, amely június 15-én nyílik Szentendrén.
A tárlat az író életművének kulcsmotívumai köré szerveződik
Nem kevesebbet vállal, mint hogy az író következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit ne csak a rajongóknak, hanem a kérdező, bolyongó, érdeklődő látogatóknak is átélhetővé tegye.
A tárlatban a szerző regényeinek fordítóival készült interjúk, Tarr Béla-filmek és az író kevésbé ismert szentendrei kötődései is szerepet kapnak.
A kiállítás nem kronologikusan építkezik, hanem installatív módon képezi le Krasznahorkai prózájának alapvető hangsúlyait, érzékeltetve az indázó mondatok és a mondandó útvesztő jellegét, miközben a regényíró alakját fotók, dokumentumok, kéziratok hozzák közelebb a nézőhöz.
A tárlat egyik látványos eleme a Magyar Állami Operaház hatalmas bálna-díszlete, amely az első magyar nyelven írott Eötvös Péter-operához készült. A zeneszerző Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenés adaptációját állította színpadra.
Krasznahorkai László metafizikus tágasságú, zenei lendületű prózája megkülönböztetett helyet foglal el a kortárs magyar irodalomban, és töretlen a világirodalmi jelenléte is.
Regényei a világ szellemi hanyatlását, az ember egzisztenciális magányát, az értelem keresésének hiábavalóságát apokaliptikus víziókkal, groteszk tablókkal mutatják meg, esszéisztikus írásai filozófiai kíváncsisággal a szépség, a transzcendencia és az emberi törekvés határait kutatják.
A kiállítás október 26-ig tekinthető meg a szentendrei MűvészetMalomban.
Fotók: Krasznahorkai László hivatalos weboldala
