|
|
|
| Előadó: | Rózsaszín Pittbull |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Jepy Kunos Péter Méhn Zoltán Nagy Imre |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | punk metál |
| Címkék: | Keressük! |
"A béka kétéltű csúszós randa állat, de van úgy, hogy BÉKABASZÓVÁ KELL LENNI!"
Szegény legény vót a kicsi Béla,
Anyja aszongya, há ne legyé béna.
Tessék itten van, nesze a tarisznya,
Mennyé világgá azt ne gyüjjé vissza.
Addig ameddig semmid sincsen,
Ne gubbasszá itten a priccsen.
Édes Bélám, így nem lehet éni,
Az elátkozott királyjányt meg kő kefélni.
Mer aptya Orbán ahogy az adót szedi,
Atú a szegény a nyakát szegi,
Eriggy a tóhú, ahun a lapu,
A békacomb között kinyílik a kapu.
Ne csókúgasd, me az nem segít,
Perdíccsed háttal azt fogd a seggit.
Tód be néki vissza válik a béka,
Király leszel fiam Béla.
Béla a szegény, Béla a legény,
Hiába minden nincsen remény.
Béla a legény, Béla a szegény,
A béka brekeg az élet kemény.
Béla a legény, Béla a szegény,
Nyakig ér neki a tehén lepény.
Béla a tónál csak szenved,
A béka brekeg: Brek, brek brek!
Béla a hátára vette a batyut,
Pucér talpa kirúgta a kaput.
Vissza se nézett, kiment rajta,
Ideges vót, hogy az anyja e hajtja.
Jó neki a priccsen semmit se tenni,
Mi a picsáé világgá menni?
Van otthun hajma, kenyér és zsír
És ha van pályinka, senki se sír.
Szüretkó is jut elibe bor,
Öblíti torkát, ha ragad a por.
Asszony meg minek? Nem kő neki,
Zsibong a dorong, rája veti
Magát a szomszéd Marcsára,
Mert annak a szája a harcsára,
Emlékezteti, amikó szoptya,
Bajszáná fogva, nyomja, csak nyomja.
Béla a szegény, Béla a legény,
Hiába minden nincsen remény.
Béla a legény, Béla a szegény,
A béka brekeg az élet kemény.
Béla a legény, Béla a szegény,
Nyakig ér neki a tehén lepény.
Béla a tónál csak szenved,
A béka brekeg: Brek, brek brek!
A tóhó érve, Béla nem tudta,
Melyik lehet, há jó meg dugta,
Az összes békát szépen sorba
Ráhúzogatta a bájdorongra.
Nemérdekűte a varangyok neme,
Jegény vagy jány, vagy a külleme.
A nagy munkába észre se vette,
A királyjány brekeg mellette.
Élvezett Béla és nagyot toppant
Lába alatt a jány, meg jól összeroppant.
Ebbű a fiú semmit se tudott,
Pihent egyet azt tovább dugott.
Eltelt már száz év, de mind hiába,
Aki nem hiszi járjon utána.
Menjen a tóhú, láthatja azt,
Békákba raktya Béla a faszt.
Béla a szegény, Béla a legény,
Hiába minden nincsen remény.
Béla a legény, Béla a szegény,
A béka brekeg az élet kemény.
Béla a legény, Béla a szegény,
Nyakig ér neki a tehén lepény.
Béla a tónál csak szenved,
A béka brekeg: Brek, brek brek!
És tudjátok, hogy hogy szólna ez a dal, ha mondjuk Berki Krisztiánról énekelnénk?
Berki az izmos, Berki a menő,
Berki heréjén nincsen redő.
Berki a trendi, Berki a szép,
Vasaltatja a heréjét.
Berki az izmos, Berki a menő,
Berki heréjén nincsen redő.
Berki a trendi, Berki a szép,
Mert vasaltatja a heréjét.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
