|
|
|
| Előadó: | Ő És Én |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Felcser Máté (Rendben Man) Fehér Balázs Felcser Máté |
|
Felcser Máté (Rendben Man) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ha nem mondod az nincsen, nincs utalás, nem tudom, nem fáj
Ha te mondod az minden, szólj hozzám, szólj hozzám
Ha nem mondod az nincsen, nincs utalás, nem tudom, nem fáj (nem fáj)
Ha te mondod az minden, szomjaznám, szomjaznám
Nem mondod mert nem jön be, hát minek halljam
Állva fejre állok itt, hiába sietek lassan
Szertelen szeretet, probléma tárhely
Döntéseidet te ne az érzelmedtől várd el
Nem mondod, de jó! A kis manipulatív
Ragadozó kölyköt dédelget ott bent a csupa szív
Ne légy mérges, kérlek, pont most ne rám
Csak fátylamat elmossa világunk óceán
Engem visz a szív, neki nem a külalak
Nálam minden ami van, az te a bőr alatt
Hisz engem visz a szív, neki nem a külalak
Nálam minden ami van, az te a bőr alatt
És szomjazom ha nincs itt az, egészen illatod
Még akkor is ha fájdalmadat magaddal itt hagyod
Csak mond ki ne búj el, gyere tart a béke
Beterülünk az ágyba és ezért már meg is érte
Elmondhattam volna, de elkopott már rég
Elmondhattad volna, de felhős volt az ég
Ahogy a sárgát, a zöldet felváltotta kék
Úgy láttam meg benned, hogy a lelked szép
Ha nem mondod az nincs
Ha nem mondod az nincsen, nincs utalás, nem tudom, nem fáj
Ha te mondod az minden, szólj hozzám, szólj hozzám
Ha nem mondod az nincsen, nincs utalás, nem tudom, nem fáj
Ha te mondod az minden, szomjaznám, szomjaznám
Azért mondom mert minden bánt, hogy mar a szeretet
Tegnap még vigécen, ma már az órámat szerelem egyedül
Már nem jó csak úgy hogyha veled, ha lehunyom a szememet
Új világban kelek veled, veled én, ez már nem jó
Túl gyors a tempó, büszkeségem vetkőzteti le a közös szempont
Csak engedd ki mi fáj és hamar tova libben
Ha nem mondod mi a baj, még azt hiszem hogy nincsen
Tudom hogy evidens, és bennem él (él-él), egy a világunk a sok kicsike te meg én
Nem mondtam, hát mondom, nem hagyom hogy elvesszél
Közös univerzumunk közepe te lettél
Nem kérnél, csak szeretnél
Nem éltél, csak szeretnél
Nem féltél, mert szerettél
Most meg csak nevetnél
Ha te mondod az nincsen, ha te mondod az nincsen
Ha te mondod az minden (minden), szólj hozzám, szólj hozzám
Ha nem mondod az nincs
Ha nem mondod az nincsen, nincs utalás, nem tudom, nem fáj
Ha te mondod az minden, szólj hozzám, szólj hozzám
Ha nem mondod az nincsen
Ha nem mondod az nincsen, nincs utalás, nem tudom, nem fáj
Ha te mondod az minden, szomjaznám, szomjaznám
Ha nem mondod az nincsen, nincs utalás, nem tudom, nem fáj
Ha te mondod az minden, szomjaznám, szomjaznám
Ahogyan a sárgát, a zöldet, felváltotta kék
Együtt újra látunk vaksötétben fényt
Minduntalan címmel Krasznahorkai László prózavilágát mutatja be a MűvészetMalom új kiállítása, amely június 15-én nyílik Szentendrén.
A tárlat az író életművének kulcsmotívumai köré szerveződik
Nem kevesebbet vállal, mint hogy az író következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit ne csak a rajongóknak, hanem a kérdező, bolyongó, érdeklődő látogatóknak is átélhetővé tegye.
A tárlatban a szerző regényeinek fordítóival készült interjúk, Tarr Béla-filmek és az író kevésbé ismert szentendrei kötődései is szerepet kapnak.
A kiállítás nem kronologikusan építkezik, hanem installatív módon képezi le Krasznahorkai prózájának alapvető hangsúlyait, érzékeltetve az indázó mondatok és a mondandó útvesztő jellegét, miközben a regényíró alakját fotók, dokumentumok, kéziratok hozzák közelebb a nézőhöz.
A tárlat egyik látványos eleme a Magyar Állami Operaház hatalmas bálna-díszlete, amely az első magyar nyelven írott Eötvös Péter-operához készült. A zeneszerző Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenés adaptációját állította színpadra.
Krasznahorkai László metafizikus tágasságú, zenei lendületű prózája megkülönböztetett helyet foglal el a kortárs magyar irodalomban, és töretlen a világirodalmi jelenléte is.
Regényei a világ szellemi hanyatlását, az ember egzisztenciális magányát, az értelem keresésének hiábavalóságát apokaliptikus víziókkal, groteszk tablókkal mutatják meg, esszéisztikus írásai filozófiai kíváncsisággal a szépség, a transzcendencia és az emberi törekvés határait kutatják.
A kiállítás október 26-ig tekinthető meg a szentendrei MűvészetMalomban.
Fotók: Krasznahorkai László hivatalos weboldala
