|
|
|
| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ács Róbert (Carp-E) Ács Róbert Koska Annamária |
|
Ács Róbert (Carp-E) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Intro...nanananaaannaa
1. versszak:
Bárhogy ért véget, bármit mondtam hirtelen,
Megőrjít a tudat, hogy akit szeretek, az nincs velem,
Keresem a hibákat, nem tudom hol rontottam,
Vajon miért nem ott vagyok, ahol a bánatom otthon van?
Én most veszem észre, bennem csak most koppan...
Már nem is emlékszem rád szinte csak foltokban.
Azt hazudtam magamnak, hogy az idő majd megoldja,
De már nem fogom megvárni amíg a torkomon lenyomja,
Az elmúlás keserédes, az emlékek széppé teszik,
Melletted nincs helyem, én mégis miért élek itt?
A hiányod követ, mint egy elhagyott kisállat,
Talán azért vagyok ember, mert az emberek hibáznak.
Hibáztatom magam, tudom, hogy volt választásom,
Hiába próbáltam, nem sikerült másnak látnom,
Ilyenkor úgy szeretném, ha kérdőre vonhatnálak,
Miért is szerettelek, ha őt mégis jobbnak láttad?
Refrén:
Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok,
Nem köszönök tőled el, mégis véget ér.
Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb,
Belehalok, szívem már úgysem feled el.
2. Versszak:
Bárhogy ért véget, bármit mondtam hirtelen,
Ma bármit megadnék, hogy akit szeretek az itt legyen,
Néha csak ülök, és az kattog a fejemben,
Hogy nekem miért számítasz, ha én meg neked nem?
De utoljára állok fel, el sem köszönök,
Már én is elengedtem, nem érdekel a közönyöd,
Nem törtem össze, csak csalódtam magamban,
Hiába vertek át százszor így is naiv maradtam,
Látom az arcodat, mégis olyan lélektelen,
Ha fel lehet adni, akkor mondd meg, hogy én miért nem teszem?
Olyan nap vagy, ami már soha nem jön el, csak hiteget,
Egy olyan nap, ami végén kitépi a szívedet,
Olyan emlék vagy, ami bennem él, nem törlődik,
Amin aztán az ember még éveken át őrlődik,
Amire azt mondanám: Bárcsak ne emlékeznék!
Én így mesélek Rólad, ha egyszer megkérdeznék..
Refrén:
Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok,
Nem köszönök tőled el, mégis véget ér.
Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb,
Belehalok, szívem már úgysem feled el.
Kiállás:
Nanannnaaanananaaa....
Refrén:
Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok,
Nem köszönök tőled el, mégis véget ér.
Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb,
Belehalok, szívem már úgysem feled el.
A világhírű izlandi énekesnő, Björk Cornucopia (Bőségszaru) című koncertfilmjét láthatja a közönség május 16-án az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
A filmet 2023 szeptemberében a lisszaboni Altice Arénában rögzítették élőben, miután Björk négy éven át járta ezzel a különleges előadással a világot.
A látványos színpadi produkció során az izlandi sztár a korai, kilencvenes évekbeli, poposabb lemezeitől kezdve a későbbi kísérletező albumaiig (Utopia - 2017, Fossora - 2023) adott elő dalokat.
A koncerten különleges hangszerek szólalnak meg, köztük mágneses hárfa, körfuvola, alufon és zengetőkamra.
Színpadra lép a multiinstrumentalista Bergur Thórisson, Manurah Delago ütőhangszeres, a VIIbra fuvolaszeptett, Ha Buck és Kati Buck hárfás is.
A digitálisan animált mozgó hátterek modern laterna magicát vetítenek az élő zenéhez, a 21. századi VR látványvilágot egy 19. századi színház pompájává varázsolva, amit a Dolby Atmos térhangzás tesz még nagyobb élménnyé.
A filmet Ísold Uggadóttir rendezte, maga Björk pedig a hang- és vizuális kreatív rendezést vállalta. James Merry volt a vizuális kreatív társrendező, az eredeti animációk Tobias Gremmler munkái. További közreműködők: Andrew Thomas Huang, Gabríela Fridriksdóttir, Pierre-Alain Giraud, Nick Knight, Warren Du Preez és Nick Thornton-Jones.
Minden idők egyik legkarizmatikusabb és legtitokzatosabb alternatív popsztárja (született Björk Gudmundsdóttir) a nyolcvanas években számos izlandi rockzenekarban (Tappi Tíkarrass, Kukl, Sugarcubes) énekelt, a szélesebb közönség azonban első szólólemeze, az 1993-ban megjelent Debut kapcsán figyelt fel hangjára.
Azóta még kilenc saját albumot adott ki és készített filmzenéket is. 2000-ben a cannes-i fesztiválon a legjobb színésznőnek járó díjat kapta Lars von Trier Táncos a sötétben című filmjében nyújtott alakításáért. 1995-ben Magyarországon is fellépett a Petőfi Csarnokban.
