Előadó: | Vészbejárat |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Nagy Péter |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Rap |
Címkék: | Keressük! |
Intro:
Jó estét kívánunk,
a kedves világnak jó hírekkel szolgálunk.
Láthatták, ma kicsit furcsa az ég,
de pánikra, higgyék el, semmi szükség.
Az idő kicsit borús, mintha elbújt volna a nap,
de mint a mesékben, a felhőkből piros hó szakad.
Legyen mindenkinek sikeres hete,
felfordult világba szokjunk csak bele.
Verse:
Betelt a pohár, a hangomat felemelem,
micsoda műbalhé meg műszerelem,
gagyi party, műélvezet,
a valóság előtt a mesterséges vezet.
A képzelet szárnyal el a tények elől,
amíg a sóvárgás minden jóérzést kiöl
belőlünk,
felőlünk
mehet, felőrlünk
néhány generációt,
az akciót
taps fogadja és őrjöng a nép,
a tömeg a saját útjára lép.
Nincs igazság, de hazugság se nagyon,
azt ilyesmi nem fog ki az emberi fajon.
Te jó ég! Mi van itt? – Kapkodod a fejed.
Igazság nincs – itt már hazudni se lehet?
Realitás relatív, gerincesség negatív.
Mindenkinek igaza van,
csak a jó ég tudja, hogyan.
A pofátlan itt király, a kőszívű a kemény,
az alázatos gyenge, az elégedett szegény.
Hűség? Hülyeség! Becsület? Rossz vicc!
Az a legjobb hívő, aki semmit sem hisz!
Rájövünk lassan, hogy felfordult a világ,
deformált életünk segítségért kiált.
Nem hittük el soha, de most az arcunkba nevet,
Itt van, és esik és maga alá temet.
Refr:
Hey-ho, esik a piros hó!
Ki mondja meg nekem: mi a rossz, mi a jó?
Ha torz a norma, ha fekete lesz a fehér,
a toleranciánkba sok minden belefér.
Verse:
Itt vagyunk, esik a piros hó,
már rég nem hoz virgácsot a Télapó,
hisz itt mindenki jó, olcsó illúzió,
személyre szabott a szellemidrog-akció.
Egymásban keressük a hibát,
beteg szívünk most istenért kiált.
Találunk magunknak földtől az égig,
a kínálat isteni, nézzük csak végig:
válogathatsz közülük, van keleti meg magyar,
régi meg remix, a választék pazar.
Vagy ez a kanyar csak nekem túl éles?
A fejünk tele, de a lelkünk még éhes!
Mindenben őt látjuk: fűben, fában, kőben,
gazdagok vagyunk, van istenünk bőven.
Nincs új a nap alatt, kísértjük a múltat:
válassz egy istent, vagy keverj magadnak újat!
Megvolt? Ja! Mint az Attila kardja,
mint az ebola: bekapja, aki csak akarja.
Aki nem akarja, az lenne a marha,
nekik Jézusban hinni még viccnek is durva.
A vélemény számít, mintha szavazás lenne,
hogy elvetjük, vagy hinnünk kell benne.
Nem hiszünk benne, de jobb észrevennünk:
az a mi mázlink, hogy ő még hisz bennünk.
Bridge:
Hey-ho, ez ám a jó,
Hey-ho, ez ám a show,
Hey-ho, ez ám a jó,
Csak lazulunk, lazulunk, az van, amit akarunk…
Refr.
Verse:
Képzeld el, bevállalom: Jézus a király,
az ítélőbíró, aki most még kivár.
Bevállalom, úgy tudom: ez király,
az ő szava mindig és mindenhol megáll.
Tudom, érdeket sértek, de hallgatni vétek,
elnézést kérek, hogy elnézést nem kérek.
Nem férek a bőrömbe, mert közbeszól az Isten,
már közeleg, s ha itt lesz, megváltozik minden.
Az igazság kell ide, egyenes beszéd.
Ne szaladj el, ha a fény jön feléd!
Betegségünkben ő a szív-gyógyszer,
ott belül rá vágyik minden ember.
Jézus a válasz, ez lelket frissítő,
a végveszélyben egy vészbejárat ő,
de lásd meg: itt nem a vészbe mész be,
ha hozzá futsz, egyszer csak azt veszed észre,
Hogy világos, mi a fekete, és látod mi a fehér,
tudod mi a méreg, és tudod mi a kenyér,
érzed, mi az igazi, és érzed, mi a bóvli,
meglátod, hogy melyik oldalra érdemes állni.
Egy csapásra kiderül, hogy ki az, aki becsap,
elég a szenny, és csak az érték marad.
Lehull a lepel, és felismered vele:
milyen is a hónak a valódi színe.
Refr.
Bridge
Vele világos, mi a fekete, és látod mi a fehér,
tudod mi a méreg, tudod mi a kenyér,
érzed, mi az igazi, és érzed, mi a bóvli,
meglátod, hogy melyik oldalra érdemes állni.
Egy csapásra kiderül, hogy ki az, aki becsap,
elég a szenny, és csak az érték marad.
Lehull a lepel, és felismered vele:
milyen is a hónak a valódi színe.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park