


| Előadó: | New Dead Project |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Az ébresztőóra nem ismer irgalmat
a gépek már várnak és oly' sokan vannak
ábrándozás átszállásra várva
metrókocsikkal indul a halálba
néhány rossz hír mellészegődik társul:
értéke csökken, míg az élet drágul
fém sikít fémen, neonfényben
a félelem keltett és az is tart ébren
jó lenne mindent félretenni
azt mondják új kor, de minden a régi:
a tervek elhalnak a falak között
félig a mélyben, félig a föld felett
a halott város megremeg
a napnak vége- túlélte
még ha száz ígéretet is szegett meg érte
hideg az este, kihűl az étel
idő nem jut már az ölelésre
álmatlan álom, még nincs vége a hétnek
kísért a ragaszkodó hiányérzet
álmatlan álom, még nincs vége a hétnek
öt napot vár rá, két nap az élet
túl sokan vannak - egymásba kapaszkodnak - nincs menekvés...
mégis vágynak, fogadkoznak
de karjaikból ritkán válnak szárnyak
nyughatatlan álmaikban minden lángol
"csak adj még pár évet, meglásd, talpra állok
létrát formálok álmaimból!"
de a tervek elhalnak mind
és nem marad miben hinni
és az idő magába zár...
gyereksírás
vérből lett új élet
tőle várja a választ
hogy adjon valami értelmet
a hétköznapok végtelen rohamának
az előtte álló nehéz éveknek
száz téllel később már megfakult minden
a tervek elhaltak, elkoptak a gépben
ábrándozás a postásra várva
válaszok nélkül indul a halálba
nem vár csodákat, ereje fogytán
de nem veszti élét a csalódottság
kopnak a csontok, semmi sincs ingyen
nincs miben hinni, nincs mire várni
nincs miben hinni, HÁT LÁNGOLJON MINDEN!
"utolsó álmom valóra váltom
utolsó álmom.. lángoljon minden!"
bosszút forral
nagy műve készül
ideje menni
"emlékszel még, mikor fiatalok voltunk
és úgy hittük valami lesz majd belőlünk?
emlékszel még, milyen fiatalok voltunk,
látod mégis senkivé lettünk"
"csalódottság, gyújts lángot
a tűzből szülessen szebb kor!"



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.