|
|
|
|
|
| Előadó: | New Dead Project |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az ébresztőóra nem ismer irgalmat
a gépek már várnak és oly' sokan vannak
ábrándozás átszállásra várva
metrókocsikkal indul a halálba
néhány rossz hír mellészegődik társul:
értéke csökken, míg az élet drágul
fém sikít fémen, neonfényben
a félelem keltett és az is tart ébren
jó lenne mindent félretenni
azt mondják új kor, de minden a régi:
a tervek elhalnak a falak között
félig a mélyben, félig a föld felett
a halott város megremeg
a napnak vége- túlélte
még ha száz ígéretet is szegett meg érte
hideg az este, kihűl az étel
idő nem jut már az ölelésre
álmatlan álom, még nincs vége a hétnek
kísért a ragaszkodó hiányérzet
álmatlan álom, még nincs vége a hétnek
öt napot vár rá, két nap az élet
túl sokan vannak - egymásba kapaszkodnak - nincs menekvés...
mégis vágynak, fogadkoznak
de karjaikból ritkán válnak szárnyak
nyughatatlan álmaikban minden lángol
"csak adj még pár évet, meglásd, talpra állok
létrát formálok álmaimból!"
de a tervek elhalnak mind
és nem marad miben hinni
és az idő magába zár...
gyereksírás
vérből lett új élet
tőle várja a választ
hogy adjon valami értelmet
a hétköznapok végtelen rohamának
az előtte álló nehéz éveknek
száz téllel később már megfakult minden
a tervek elhaltak, elkoptak a gépben
ábrándozás a postásra várva
válaszok nélkül indul a halálba
nem vár csodákat, ereje fogytán
de nem veszti élét a csalódottság
kopnak a csontok, semmi sincs ingyen
nincs miben hinni, nincs mire várni
nincs miben hinni, HÁT LÁNGOLJON MINDEN!
"utolsó álmom valóra váltom
utolsó álmom.. lángoljon minden!"
bosszút forral
nagy műve készül
ideje menni
"emlékszel még, mikor fiatalok voltunk
és úgy hittük valami lesz majd belőlünk?
emlékszel még, milyen fiatalok voltunk,
látod mégis senkivé lettünk"
"csalódottság, gyújts lángot
a tűzből szülessen szebb kor!"
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
