|
|
|
| Előadó: | LN Felek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse 1.
Minden napom más veled
gyere kérlek és mindent én megteszek
csak kövess, és velem többé nem lesz gondod
és ígérem neked befedek minden foltot
amit okoztak,vagy amit sebeztek neked
én szembeszállok érted,amíg csak lehet
ez az élet, veled egy úton ketten
a szíved legmélyébe csapdába estem
a mosolyod az arcod szép
nincsen más lány akiért én harcolnék
a szívedet a helyén hordod
mindig téged várlak meg az édes csókod
de ne hidd azt, hogy te nem vagy rossz lány
elfenekellek téged de te sosem szólsz rám
ez az élet, veled egy úton ketten
a szíved legmélyébe csapdába estem.
Refrén:
Egyszer lefekszik a nap azután felkel
Nappalok és éjszakák az idő így telt el
Hogy mi történt éppen, azt zenébe ringatom
Te vagy az ecset én a színt adom
Egyszer lefekszik a hold azután felkel
Éjszakák és nappalok az idő így telt el
Egyszer felébredtem egyszer álomba ringattam
A lényeg annyi, hogy én a színt adtam.
Verse 2.
Egyszer lefekszik a nap azután felkel,
A szívem egyre kisebb, minden egyes perccel.
Minden egyes lépéssel nem lehet ezt épp ésszel
Megoldani hogyha benned már semmit nem értékel
Amikor lemegy a nap, de tényleg le ne tagadd
Hogy könnycseppet láttam én a szemed alatt.
Gyere elmesélem hogy van az élet lapjára festem
Azt amikor a szíved mélyén baby csapdába estem.
Gyere megmutatom merre vagy min mentem keresztül
Akkor amikor emlékszem szerettelek veszettül
A szívem szeret de nem tűr, ezt meg kéne értened
De ha te tévedsz mond a hibákat rám miért kened,
Nem kéne féltened, mit tegyek a széllel?
Ami elfújt mindent egy magányos éjjel.
Az egészet láttam tisztán, itt a kép tört el
De tudom arra haladok amerre a lépcső fel.
Refrén: (2x)
Egyszer lefekszik a nap azután felkel
Nappalok és éjszakák az idő így telt el
Hogy mi történt éppen, azt zenébe ringatom
Te vagy az ecset én a színt adom
Egyszer lefekszik a hold azután felkel
Éjszakák és nappalok az idő így telt el
Egyszer felébredtem egyszer álomba ringattam
A lényeg annyi, hogy én a színt adtam.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
