|
|
|
| Előadó: | Scorched Crew |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Vágányik Gergely Levente Kajatin Mihály |
|
Palchuber Gábor Halasi Balázs |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Vágányik Gergely Levente:
Mikor megláttalak legelsőnek,
éreztem már egyből
téged nehéz lesz feledni
ha a végső nap majd eljő.
R: Csak mond még mit szeretnél,
mond még merre mennél,
súgd hogy szíved visszavár.
Csak szólj még egyszer hozzám
bújj még úgy ahogy más
nem tud, csókolj hogy ha fáj. (csókolj hogy ha fáj)
Kajatin Mihály:
Magányos ablakomon beszűrődő halvány fény
minden nap úgy ragyogja be arcom hogy nincs remény
arra a rég múltra mit ketten éltünk együtt
felnézek az égre és csak téged látlak mindenütt.
Ott vagy a napsütésben, megjelensz az esti szélben
ilyenkor elszomorít hogy illatodat még sem érzem
esténként füstben ázott mosolyt ott már nem találok
hol eddig ketten voltunk nem hatott ránk semmi átok.
Vágányik Gergely Levente:
R: Csak mond még mit szeretnél,
mond még merre mennél,
súgd hogy szíved visszavár. (szíved visszavár)
Csak szólj még egyszer hozzám
bújj még úgy ahogy más
nem tud, csókolj hogy ha fáj. (csókolj hogy ha fáj)
Kajatin Mihály:
Hadd súgjam a füledbe mit éjjel sírva álmodtam
had őrizzem a szemed fényét, bánom hogy csak bántodtam,
had keltselek reggel csókkal engedd hogy csak még egy szóval
elmondjam hogy mit érzek és miért pont a szívednek szól dal.
Éjszakánként féltve őrzöm álmod minden percét
nem bánthat majd senki újra írunk minden mesét
halkan szólj még egyszer csak hogy halljam minden szavad
ha ketten vagyunk megváltozik a világ mindent szabad.
Homályba torkolt régi emlékeink elégnek,
reméltem nem lesz vége ennek a szép regénynek
sötét felhő gyűlt fölénk, és beborult az ég hamar,
nem a hiányod az emléked mi felkavar.
Nem érzek mást csak hogy mi ketten vagyunk egy egész
nem érzek mást csak fájdalmat ha hátat fordítva elmész
nem várom már hogy keress, felhívj hogy ha hiányzom
nem kérek mást csak hogy öleld át az egész világom.
Vágányik Gergely Levente:
Vajon végleg itt hagytál,
nem bánt a múlt rég már,
ugye lesz még folytatás
mert a szívem nem vár már
Lehet a lényeg elmúlt bár
ezen bánkódni is kár
amíg ki téged hazavár
hisz ez mindig csak rajtad ál
R: Csak mond még mit szeretnél,
mond még merre mennél,
súgd hogy szíved visszavár. (szíved visszavár)
Csak szólj még egyszer hozzám
bújj még úgy ahogy más
nem tud, csókolj hogy ha fáj.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
