|
|
|
| Előadó: | Scorched Crew |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Vágányik Gergely Levente Kajatin Mihály |
|
Palchuber Gábor Halasi Balázs |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Vágányik Gergely Levente:
Mikor megláttalak legelsőnek,
éreztem már egyből
téged nehéz lesz feledni
ha a végső nap majd eljő.
R: Csak mond még mit szeretnél,
mond még merre mennél,
súgd hogy szíved visszavár.
Csak szólj még egyszer hozzám
bújj még úgy ahogy más
nem tud, csókolj hogy ha fáj. (csókolj hogy ha fáj)
Kajatin Mihály:
Magányos ablakomon beszűrődő halvány fény
minden nap úgy ragyogja be arcom hogy nincs remény
arra a rég múltra mit ketten éltünk együtt
felnézek az égre és csak téged látlak mindenütt.
Ott vagy a napsütésben, megjelensz az esti szélben
ilyenkor elszomorít hogy illatodat még sem érzem
esténként füstben ázott mosolyt ott már nem találok
hol eddig ketten voltunk nem hatott ránk semmi átok.
Vágányik Gergely Levente:
R: Csak mond még mit szeretnél,
mond még merre mennél,
súgd hogy szíved visszavár. (szíved visszavár)
Csak szólj még egyszer hozzám
bújj még úgy ahogy más
nem tud, csókolj hogy ha fáj. (csókolj hogy ha fáj)
Kajatin Mihály:
Hadd súgjam a füledbe mit éjjel sírva álmodtam
had őrizzem a szemed fényét, bánom hogy csak bántodtam,
had keltselek reggel csókkal engedd hogy csak még egy szóval
elmondjam hogy mit érzek és miért pont a szívednek szól dal.
Éjszakánként féltve őrzöm álmod minden percét
nem bánthat majd senki újra írunk minden mesét
halkan szólj még egyszer csak hogy halljam minden szavad
ha ketten vagyunk megváltozik a világ mindent szabad.
Homályba torkolt régi emlékeink elégnek,
reméltem nem lesz vége ennek a szép regénynek
sötét felhő gyűlt fölénk, és beborult az ég hamar,
nem a hiányod az emléked mi felkavar.
Nem érzek mást csak hogy mi ketten vagyunk egy egész
nem érzek mást csak fájdalmat ha hátat fordítva elmész
nem várom már hogy keress, felhívj hogy ha hiányzom
nem kérek mást csak hogy öleld át az egész világom.
Vágányik Gergely Levente:
Vajon végleg itt hagytál,
nem bánt a múlt rég már,
ugye lesz még folytatás
mert a szívem nem vár már
Lehet a lényeg elmúlt bár
ezen bánkódni is kár
amíg ki téged hazavár
hisz ez mindig csak rajtad ál
R: Csak mond még mit szeretnél,
mond még merre mennél,
súgd hogy szíved visszavár. (szíved visszavár)
Csak szólj még egyszer hozzám
bújj még úgy ahogy más
nem tud, csókolj hogy ha fáj.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
